Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A magyar hadifoglyok hazahozatala - - A keleti hadifoglyok hazahozatala

get, beleértve a hazaszállításban lévő magyar hadifoglyok fenntartási költségeit az egyes gyülekezőpontoktól, amelyeket az érdekelt Szövetséges vagy Társult Hatalom kormánya állapít meg, a magyar területre való belépés pontjáig, a magyar kormány visel."

40 A hadifoglyok hazaszállítására a külügyminisztériumban 1947. március 3-án tárcaközi értekezletet hívtak össze a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium, a népjóléti minisztérium, a belügyminisztérium, a pénzügyminisztérium, a MÁV és a magyar vöröskereszt képviselőinek részvételével. A vélemények egyeztetése során kiderült, hogy azok a hazahozandók személyét illetően élesen eltértek egymástól. A belügyminisztérium képviselője a békeszerződésben említett államközi szerződést csak azokra javasolta megkötni, akik az országnak a békeszerződésben meghatározott területéről vonultak be. A i népjóléti minisztérium küldötte is területi korlátozást javasolt, miután ismertette a fegyverszüneti határokon túlról bevonultaknak a hódmezővásárhelyi táborba történő összegyűjtéséből, illetve a tábor felszámolásából adódott nehézségeket. Személyi korlátozást is javasolt: „... el kellene zárkóznunk a svábok átvétele elől is. Sokan vannak a hadifoglyok közül olyanok, akiknek hozzátartozóit mint svábokat Németországba már kitelepítették." A hadügyminisztérium delegáltja nem osztotta azt az álláspontot, amely a más államok által át nem vetteket a Szovjetunióban hagyná. Közbenső megoldásként az értekezlet elnöke a Szovjetunióba küldendő kormánybiztosságnak olyan megbízást javasolt adni, hogy minden hadifoglyot lakóhelyére irányítsanak vissza. Ha ez elől a szomszéd államok elzárkóznának, a magyar kormány szerinte sem helyezkedhet a teljes érdektelenség álláspontjára. A sváb kérdést problémásnak tartotta, hiszen a polgári személyek túlnyomó részét német hangzású nevük alapján szállították el. A kiválogatást nem tartja a szovjet szervekre bízhatónak. Azt csak abban az esetben tartotta elképzelhetőnek, ha az államközi megállapodás a kiválogatásnál a magyar hatóságoknak is szerepet juttat. Gondot jelentelt az otthontalan hadifoglyok elhelyezése is. A külügyminisztérium egy másik képviselője ennek ellenére sem gondolt arra, hogy valakit is a Szovjetunió területén hagyjanak. A foglyok túlnyomó részét földművesnek tudta, akiknek az elhelyezése könnyen megoldható. A személyi kérdésekben végül is ezen az értekezleten nem született megállapodás. Tájékoztatást kaptak viszont a jelenlévők arról, hogy a magyar kormány kérdést fog intézni a Szovjetunió kormányához az iránt, hogy a megállapodástervezet elkészítésére vonatkozó szóbeli tárgyalásokra előreláthatóan mikor kerülhet sor, és hogy a szovjet kormány felfogása szerint mely kérdések volnának a megállapodásban rendezhetők.

41 Dinnyés Lajos miniszterelnök 1947. augusztus 28-án úgy látta, hogy az államközi hadifogoly egyezmény megkötését a békeszerződés ratifikáció-