Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Stefán Miklós

ban. Csencselés ment, ugyanúgy, mint ahogy most a lengyelek csinálják Magyarországon. Megtanulták, mert a lengyelek közvetlenül a raktáraknál voltak. Mert tudtak beszelni. Magyar nem nagyon került be a raktárba. Kemerovó egy sík területen feküdt. A Ton folyón átellenben egy vegyigyár vagy egy erőmű, valami ilyesmi volt. Olyan volt, mint a többi orosz város. Villamos nem volt. Még Novoroszibirszkbcn sem, pedig az a fővárosa Szibériának! Omszkban, Tomszkban sem. Új városok épültek ottan. Ez a nép. ami olt van, egész Szovjetunióból jött. Kirgiz, meg kazahsztáni, stb., akik internálva lettek. A németek, a volga-némelek, az ukrajnai németek Ezek is éppen úgy foglyok voltak. Volt nö, aki kőművesnek tanult. Ezeket úgy hurcolták el, mint ahogy Magyarországon is a svábokat. A legtöbb nő a téglagyárban dolgozott. Akik a lágerban voltak, azokkal tudtunk beszélni. Nem szépeket meséltek. Meg lettek erőszakolva, stb, stb. Aki ott volt, az nem akarta elhinni, hogy ő még egyszer hazakerül. Én a hitemet nem vesztettem el. A két barátom mindig el volt keseredve. „Nekünk itt el kell pusztulni, nekünk itt kell pusztulni" - mondták. Mindig azt mondtam, nekünk haza kell mennünk! Ahhoz mindenkinek saját magát kellett irányítania. Kajában, dohányzásban, mindenben. Azok az emberek (akik ezt végre tudták hajtani-FM), hazajöttek. Érdekes, hogy egy nő sokkal többel kibír, mint egy férfi. Szívé)sabb. Sokkal szívósabb a nő, mint a férfi. Ezek nehéz munkát végeztek a téglagyárban. Voltak nálunk olyanok, akik bányába jártak. Azokból is sok ottmaradt. Azok, akik odaadták a kenyerület mahorkáért, azok mind ottmaradtak. Tejet nem láttunk. Hús ókor azért volt. Hal. Tengeri hal. Füstölt halat kaptunk. A kajával nem lehetett dicsekedni. Aki tudott az oroszokkal beszélni, mert kétszer-háromszor kivittek krumplit szedni is, aki ott tudott velük beszélni a kolhozban dolgozókkal - ott minden vidékről voltak a kolhozban -, tapasztalhatták, hogy azok biztosabbak voltak benne mint mi, hogy mi magyarok, osztrákok, németek, lengyelek előbb fogunk hazakerülni, mint ők. Mert ők már akkorjában tíz éve voltak ott, és még a kutya sem kérdezte meg tőlük, hogy miért vannak ott. A saját népükkel senki sem foglalkozott. A volga-némctekkel vagy másokkal, akik oda lettek internálva, nem foglalkozott senki. Bűnös, nem bűnös. Az egyik azért, mert volt neki birtoka, a másik azért, mert más fajta volt, azért került oda. Mint ahogy minálunk is az ötvenes években. Akkor nem mertem volna elmondani azt, amit most elmondtam. Pedig akkor még jobban tudtam mindent, mint most, harminc év után. Emiatt volt a félelem. Nem durváskodtak velünk. Az oroszok nem foglalkoztak velünk bent a lágerban. Minden nemzetbeli a saját barakkjába ment. Akinek volt kap-