Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Breuer Pál

kezdett éhségsztrájkolni. A kiemelés. Ismét esak nem értjük az orosz mentalitást. 1947-ben a magyar közösség perével kapcsolatosan azt kérték, hogy a hadifoglyok írják alá - abban a táborban hatszáz ember volt -, hogy kérik ezeknek a legsúlyosabb felelősségre vonását, stb, stb. Körülbelül kétszáz aláírta a hatszázból. Mondván azt, hogy akkor előbb jut haza. Negyvenegy magyart kiemeltek, erre megijedi a társaság, és akkor gyorsan még száz aláírt. Rá két nap múlva egy magyar utólag meggondolta magát, bement a politikai tiszthez, hogy ő is aláírja. Azt mondta, nem kell, már meg van az 50%. Tehát csak addig kellett, amíg nincs 50%, mert akkor már oda lehel írni, hogy a többség kérte! Érdekes, hogy nem hamisították az emberek nevét. Na most ez a negyvenegy átkerül egy román többségű táborba. Lerontják a kosztunkat a fahúzási időszak után. Erre mi bejelentjük, hogy éhségsztrájkolunk. Volt egy doni éhségsztrájk-szervező, aki körülbelül már az ötödik éhségsztrájkban vett részt. Elmagyarázta, hogyha 10-15 ember nem eszik, azt be lehet írni a tüdőgyulladásban meghaltak közé. De amikor 40 ember! Egy osztrák barakk másnap beszáll. A németek, sőt a románok közül is két barakk, azt mondta, hogy úgy az ötödik nap ők is beszállnak. Mi nem ettünk reggelit, ebédet. Délben ez a doni „sztrájk-mester" két deci vizet itatott meg mindenkivel, és magyarázta, hogy minden nap egy decivel növelni kell. Tíz napot simán kibír egy ember. A harmadik, meg a negyedik nap a rossz. Ez idáig még nem érdekes, de hogy délután négy órakor egy több nyelven beszélő orosz politikai alezredes, piros-kék NKVD-s megjelenik, uraz bennünket, németül anyanyelvi szinten beszél, dc tud franciául is, megkérdi, hogy miért nem eszünk. Mondtuk, hogyha ezentúl az élelmiszer adagunkat kiírják a falra, és minden nap két hadifogloy fölváltva ellenőrzi, hogy a szakácsok berakják-c, (akkor eszünk). Gyönyörűen megegyeztünk. Visszamenőleg az alezredes elintézte, hogy kaptunk még egy kilő fehérkenyeret, amerikai húsoskását, hadifogoly zsargonban német csajkával, mert az nagyobb, két literes méretű volt. Utána ez az alezredes még kijelentette azt is, hogy mi körülbelül hat héten belül hazamegyünk. Hat héten belül a táborból még nem mentünk haza, akkor beküldtünk egy deputációt, hogy az alezredes megígérte, akkor ne szabotálja el a táborparancsnokság. Úgyhogy minket valamikor 1947 szeptember első napjaiban kifertőtlenítettek, mindenki kapott egy tiszta inget, tiszta gályát és három hét alatt itthon voltunk. Debrecenben a vasútállomástól a laktanyáig fegyveres katonák kísértek bennünket, mint a rabokat, de Debrecenben elvétve emeltek ki egyegy tisztet.