Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Breuer Pál

zeit? Azt, hogy a hadifogoly egyezmények szerint tiszt kizárólag önkéntes alapon pénzért ellenőrző munkát végezhet. A tiszthelyettes munkakényszerrel ellenőrző munkát kell végezzen, és csak szakaszvezetői rangig lehet hadifoglyot bizonyos munkákra kirendelni. De ugyanannyit kell fizetni, mint a civil lakosságnak. Mondanom sem kell, hogy 1945-ben még álmunkban sem gondoltunk mi arra, hogy egy tisztnek miért kell dolgozni. Ürültünk, hogy éltünk, és nagyon sokszor azl hittük, holnap agyonlőnek , bennünket. A hadifogoly legeleinte a legszörnyűbb 10-12 órás, meg méghosszabb munkaidős helyeken dolgozott. Ilyenen, hogy őserdőirtás, kanális ásás, tőzegkitermelés. Én speciel tőzegben dolgoztam. Egy nagyon érdekes valami. Gyengébb minőségű tüzelőanyag, de szinte a föld felszínén van. Amit olt gépekkel, ezzel-azzal kitermelnek, azt utána kosárba, nagy szárítókazlakba kellett vinni, hézagosan összerakni. Nagyon nagy norma volt. Általában sohasem tudtuk teljesíteni. Itt van megint a nagy képmutatás. Aki a normát teljesíti, annak jár 20 deka prémium-kenyér. De mivel mi mindig olyan kilencvenre tudtuk csak teljesíteni - most mondjam azt, hogy nagyon jó emberek voltak az orosz „nacsclnyikoknak" nevezett művezetők, mert úgy csinálták, hogy egyik napra 80%-ot, a másik napra 100%-ot írtak be. Azért mi minden második nap megkaptuk a 20 deka prémium-kenyeret. Nem igaz, hogy ezt a „nacselnyik" találta ki. Biztos így adták ki neki parancsban, hogy kétnaponként adja ezeknek a napi 20 deka pőtkenyeret. Az élelem kalóriára úgy-ahogy még talán megfelelt volna, hanem az a szörnyű egyöntetűség! Ezalatt értsük azt, hogy ha bab van, akkor lehet hogy három hétig egyfolytában, reggel-délben-este bableves meg babfőzelék van. Ha krumpli-széria van, akkor krumpli. Általában a krumplit meg a babot imádta a hadifogoly, a legritkább esetben volt, a köles is ünnepi kosztnak számított, a zabkása szintén. A nagy tömeg kukoricadara volt. Lehet hogy amerikai, nem tudom. Árpagyöngynek nevezett valami. Az osztályharccal kapcsolatos a következő. A tiszteknek valamivel jobb kosztot adtak. Például. Kint a munkahelyen az ebéd állt egy levesből, az egyforma volt. Vízleves, esetleg volt benne egy gycrekkanálnyi grízszerű kása. Az első évben húst még véletlenül sem láttunk. Viszont ha kukoricadara volt ebédre, a tisztnek két és fél decis kanállal mérték ki a második fogási, a legénységnek kétdecis kanállal. De este a legénységnek elmagyarázta a politikai tiszt, hogy ezek a szeméi lisztek még mindig rajluk * élősködnek, ha hazamennek, legyen eszük és verjék őket agyon, mint ahogy ők is csinálták a polgárháború végén. Tehát egy fél deci köleskása egy ragyogó propaganda lehetőség volt.