Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Breuer Pál

mennek, és nem Székesfehérvár felé. Pesti volt egyébként a legénység 80%-a. Viszonylag értelmes, nagyon sok polgári iskolát végzett szakmunkás volt ott és jó katonák voltak. Intelligens emberek. Mit értek el az oroszok evvel a propagandával? Nem kellett a hadifoglyot élelmezni, amíg a táborba vitték. Nem kellett őrszemélyzetet biztosítani. Olyan csodálatos rendszerrel dolgoztak, hogy este kétszáz magyar megszökött, mert valahol egy nagy uradalmi magtárban vagy istállóban aludtunk, reggel mentünk tovább. De napközben megint vagy kétszáz ember csatlakozott hozzánk. Kérdezték, hogy hová megyünk. „Megyünk valami igazoló bizottsághoz. Papírért! Jó, akkor én is közétek állok". Úgyhogy az az ezres létszám két hétig plusz-mínusz 5%-kal mindig stimmelt, Nekem még volt egy külön vicclapba való esetem. Valahol az orosz őrök közül az egyik, aki egy kicsit beszélt németül is, megtudta hogy én Körmendre akarok hazamenni, az anyámhoz. Vas megyében kerültem fogságba, Körmend is ott van! Ez a három őr azt az utasítást kapta, ha minket leadott egy állítólagos őrnagynál, aki majd a papírokat kiállítja, az elbocsátja őket és nekik Gráz felé kell az anyaalakulatukhoz menni. Mivel Körmend is a grazi betonúton volt - minden második nap hoztak nekem egy csomag cigarettát, mondván hogy meg ne szökjek, mert majd velem együtt mennek visszafelé Gráznak. En mutatom az utat, nehogy megszökjek! Mi napi 20-25 kilométert mentünk össze-vissza, keresni ezt az őrnagyot. Húsvéthétfőn Iszkaszentgyörgy nevű községbe érkeztünk, ez a Bakonyban van, ahol ennek az őrnagynak a 12 fős telefonközpontja létezett, de az őrnagy előttünk egy fél nappal elment. Erre azt mondta a három orosz katona, hogy tovább nem gyalogolunk, mert holnap az őrnagy kezdi a papírokat kitölteni. Egyébként ez a papírkitöltés egy olyan tökéletes trükk volt! Például szembe jött velünk két magyar hadifogoly. Az orosz őr igazoltatta. Kik vagytok? Mutattak egy elbocsájtó papírt. Még most is emlékszem, hogy a sümegi orosz parancsnokság elbocsájtó irata azt tartalmazta, hogy XY magyar katonát igazoltatás után bocsássák el. Az orosz tisztelgett neki és mondta: „Neked már van papírod, te már mehetsz haza! Mi meg mentünk tovább. Húsvéthétfő este jött egy parancs, telefonon ennek a 12 fős részlegnek, hogy Bécsújhelyre menjenek, mert az őrnagy már nem jön vissza. A három orosz őr szinte haditanácsot tartott a foglyokkal, hogy most mit tegyünk. Mivel a katonák jelentős része pesti illetőségű volt, azt mondták, menjünk Veszprém-Székesfehérvárnak, majd csak eljutunk Budapestig! Ott lehet, hogy meg van az új ideiglenes magyar kormány kirendeltsége. Irány Budapest! Erre mi Veszprémbe, Székesfehérvárra mentünk. A civii