Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
Az átélés - - Dr. Breuer Pál
DR. BREUER PÁL (Pécs, 1923) hivatásos hadnagy. Nyugat-Magyarországon esett szovjet fogságba. Frontfogoly. Felvétel: Pécs, 1993. 1944 augusztusában avattak hadnaggyá. Az első helyőrségem a 101-es vegyi harc-zászlóalj Piliscsabán. Gyakorlatilag a gázháborúval kapcsolatos katonai teendőket, és szárazföldi utász-kiképzést kaptunk. 1945. január l-jén már nem voltunk harcoló alakulat, kizárólag Kőszeg környékén „Szálasi Magyarországán", ami még a dunántúlon három megyéből állt , erődítési munkákat végeztünk. Húsvét előtt, nagycsütörtökön mint szakaszparancsnok hatvanadmagammal kerültem fogságba Kőszeg környékén. Illuzórikus dolog lett volna harcolni, mert hatvan emberrel voltam egy harckocsiárok előtt egy hevenyészett lövészárok rendszerben. Volt egy géppuskánk. Érdekesség az, hogy a balszárnyi géppuskás egyből elkezdett az oroszok ellen tüzelni. De mivel szemben legalább harminc-negyven orosz, harckocsi, aminek a tetején körülbelül tíz-tíz lövészkatona ült még, jött velünk szembe, céltalannak láttam az ellenállást. Én voltam az egyedüli tiszt, felálltam, föltartottam a kezemet és vártam, hogy mi lesz a következmény. Az oroszok abban a pillanatban, amikor engem megláttak, a tüzelést abbahagyták, és kezdték a hadifoglyokat összeterelni. Előzőleg annyit mondtam az embereknek, hogy ami értékesebb holmi van - távcső vagy komolyabb műszaki felszerelés - azt dobálják el a lövészárokba. Főleg olyan helyeken, ahol víz is állt benne és iszap. Érdekes dolog volt - egyet ne feledjünk el, hogy mi az oroszok szemében fasiszták voltunk, és egy osztályszempontokon álló hadsereg jött velünk szembe -, hogy elkezdtek kiabálni, hogy ki a tiszt. Én a hadnagyi csillagomat nem vágtam le, jelentkeztem. Két zászlós, aki tisztjelölt volt a közelemben, levágta a csilagot és nem reagált a fölszölításra. Egy érdekes dolog volt. Egy „tizenkilences" emigráns magyarnak a magyarul úgy-ahogy jól beszélő fia, civilruhában vagy félcivilben, olyan tolmács-politikai munkatárs beosztású személy az orosz kapitány mellett, szól nekem, hogy a tisztek máshová mennek. Nekem nagyon gyanús volt azonnal a dolog, mert azt mondta, hogy egy fiatal, vékonypénzű - biztos nem volt 17 évnél idősebb - orosz katonával menjek egy bizonyos irányba, és az. orosz mögöttem ment. Körülbelül száz méterre lehetett ettől a helytől egy kis erdő. Arra gondoltam, hogy otl ezek agyon akarnak lőni. Húsz méterrel az erdőszél előtt megpróbálom dulakodásszerúen a fegyvert elvenni ettől az orosztól, és az erdőbe beszaladni. Körülbelül mentünk ötven métert - fele út az erdőig -, amikor fütyült az orosz tiszt, hogy