Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

rezzen még, mert el akartuk költeni a pénzünket az utolsó rubelig. Szerzett is annyit, hogy éppen csak a villamosjegyre maradt. Segített az öreg is, de ragaszkodott hozzá, hogy a zsemlét vigye. Ha netalán elkapják, akkor a zsemléért nem fogják ugyanis megbüntetni, mert azt nem lophatta. Nehezen, dc kicipeltük a holmit a villamosmegállóig. A nagyobb baj az volt, hogy amikor megérkeztünk, akkor már nem volt ott, hogy segítsen. Nagyon kiizzadtunk, amíg az olyan 30-35 kilós súlyt a lágerbe becipeltük. Elosztottuk a fiúk között, kinek mi járt. Az ellopott 30 rubel az én károm volt, de nem volt jelentős, mert több mint 300 rubelom volt. A felesleges dohányt, meg zsemlét azután cukorra cseréltem. Május l-jén nem, hanem május 2-án fognak indítani, mondták. A május l-jét munkával ünneplik. Ha akarunk, segítsünk a láger körül egy sáncot ásni. Ugyanis eléggé ingoványos volt az egész udvar és a kert. A fiúk nagy része vállalkozott rá. Május 2-án újra csináltak egy ellenőrzést, egy úgynevezett tetűvizsgálatot. Megvizsgálták a hémunk alját, hogy nem kaptunk-e tetűt. Nem kaptunk, mert előzőleg dcparazitálva voltunk, dc nem is voltak ilyen parazitáink. Poloska volt, de az inkább a fában tanyázott. Még aznap vonatra ültettek. Akkor már nyitott vagonba. Május 14-ig utaztunk Besszarábián keresztül Fogsániig. A magyar, román, cseh, lengyel, német, osztrák, jugoszláv konzulátusok egy-egy megbízottja jelen volt, és kihirdették, hogy mindenki oda tér haza, ahová akar. Függetlenül attól, hogy román, magyar vagy más állampolgár volt. Oda megy haza, ahová önszántából elhatározza, minden befolyás nélkül. Nem kell, hogy attól tartsanak, ebből utólagosan kellemetlenség lehet. Egy ilyen jellegű papírt adnak. Voltak sokan, akik eddig Romániába akartak menni, most elhatározták, hogy mégis inkább Magyarországra vagy fordítva. A zöme erdélyi volt, nagyonnagyon kevesen voltak, akik Magyarországra, Csehszlovákiába vagy Jugoszláviába mentek. Tulajdonképpen azért jelentkeztek a kuracecei lágerban, mert ugyan erdélyi születésűek voltak, de a családjuk vagy a Felvidéken, vagy a Délvidéken élt, és hogy előbb szabaduljanak. Jól számoltak, mert a következő csoport, a Magyarországra hazatelepített csoport, augusztus 20-án indult el, az utolsó csoport, amellyel aztán ki is ürült a tábor, októberben került haza. Mi tulajdonképpen öt hónapot nyertünk. Amikor megérkeztünk, egy úgynevezett nemzetközi vöröskeresztes bizottság mindenki részére kiosztott 200 lejt. Kissé odább magánszemélyek 200 lejért árultak egy fél kiló veknit, ami szép fehér lisztből volt. Boldogan adtuk a 200 lejünket oda, és a fehér veknit mindenki elhelyezte a gyomrába (nevetve). Május 15-én elkészítették a listákat, különböző országokra, és az országon belül különböző megyékre. Tulajdonképpen csak Romániában