Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény
A hadifogoly tisztek a fogva tartó hatalomtól ugyanazt a fizetést kapták, mint az illető hatalom megfelelő rangú tisztjei. Ez a fizetés azonban nem lehetett nagyobb a saját államuktól kapott fizetésnél. A hadviselők az ellenségeskedések megkezdése előtt megállapodnak abban, hogy rendfokozatonként a hadifoglyok mennyi pénzt tarthatnak maguknál (23-24. cikk). Beteg és sebesült hadifoglyot áthelyezni csak akkor volt szabad, ha a hadműveletek azt megkövetelték. Egyébként a hadifoglyokat az áthelyezésről előzetesen értesíteni kellett. Személyes használati tárgyaikat, levelezésüket és a címükre érkezett csomagokat magukkal vihették. A régi táborba érkezett leveleiket, csomagjaikat továbbítani, a letétbe helyzeti pénzeiket az új hatóságuknak át kellett tenni (25-26. cikk). A hadifoglyokkal végeztethető munka szabálya némileg módosult és ki is egészült. Csak az arra alkalmas hadifoglyok foglalkoztatása megengedett. A tisztek kivételt képeztek. Ha azonban nekik megfelelő munkát kértek, azt lehetővé tették. Az altisztek csak felügyelői munkára voltak kényszeríthetők, hacsak ők maguk nem kértek fizetéssel járó munkát. A munkából származó balesetek áldozatait a fogva tarló hatalom saját törvényeinek megfelelő kedvezményekben részesíti (27. cikk). A magánosoknak dolgozó hadifoglyok ellátásáért, gondozásáért, bánásmódért, a munkabér kifizetéséért a fogva tarló állam vállal felelősséget. Olyan munkára nem alkalmazható a hadifogoly, amelyre testileg alkalmatlan. A napi munkaidő, az oda- és visszatérést is beszámítva, túl hosszú nem lehet. Semmiképp sem haladhatja meg az adott vidéken a polgári munkások szokásos munkaidejét. Minden héten, lehetőleg vasárnap, 24 óra időtartamú folyamatos pihenőidő jár (28-30. cikk). A hadifogoly munkája a hadműveletekkel semmiféle kapcsolatban nem állhat. Etilalom megsértése ellen a foglyoknak jogában áll megfelelő módon tiltakozni. Tilos az egészségtelen és a veszélyes munka is (31-32. cikk). A munkáskülönítmények rendje hasonló a fogolytáborokéhoz. Mindegyik ilyen különítmény egy-egy fogolytáborhoz tartozik (33. cikk). A hadifogolytábor igazgatása, berendezése és karbantartása érdekében végzett munkáért fizetés nem járt. Az egyéb munkákért a hadviselők között létrejött megállapodás szerinti fizetést adták. Átmenetileg a megegyezések létrejöttéig az 1907-es Hágai Egyezményben foglaltakat alkalmazták. Az állam számára végzett munkát a saját hadsereg legénysége számára érvényes díjszabás szerint, ennek hiányában a végzett munkának megfelelő díjszabás szerint fizették. Ha más közhivatal vagy magánosok részére végezték a munkát, ennek feltételeit a katonai hatóságokkal egyetértésben kellett megállapítani. A hadifogoly javára fennmaradó
