Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Kolta László

zékbcn vonultak a posztra: magyar katonaruhákban feszítettek. Nem tudtuk: sírjunk, vagy nevessünk. Két hét múlva felöltöztettek bennünket is: az általuk levetett, agyonhasznált angol, francia, német, amerikai zubbonyt, inget, nadrágot és bakancsot kaptuk meg, - temérdek tetővel. Gazdáink a fertőtlenítéssel nem bajlódtak. Az étrendünket is „korszerűsítették": napi 25 deka kenyeret kaptunk, reggelire keserű teát vagy árpakávét, ebédre fél liter lefölözött, un. sovány tejet, vacsorára vízben főtt árpát vagy sárgarépa-karikákat (algériai murkot), a zab aratása után pedig vízben főtt hántolatlan zabot. Az utolsó napok egyikén meglepetésünkre vöröskeresztes ajándékcsomagot osztottak ki. Feljegyzésem szerint „36 cigarettát, egy csomag dohányt, 4 szem cukrot s 12 igen finom mézes kekszet, süteményt kaptunk". A pillanatnyi öröm nem tudta feledtetni az immár négy hónapja tartó tragikus és kilátástalan helyzetünket. Saint Jean d'Angelyt 1945. augusztus 21-én hagytuk el. A francia őrség „búcsúlátogatása megszabadított az addig elrejtett ollómtól, egyetlen tartalék ingemtől és szappanomtól. Másnap reggel tehervonaton megérkeztünk a kb. száz kilométerre észak-keletre fekvő Poitiers-ba A hadifogolytábort a város szélén, a tüzérlaktanya mellett kerítették el magas tüskésdrótokkal. A város történelmi nevezetességeiből, műemlékeiből nem is láthattunk semmit. Élelmezésünk a szokásos: reggeli nincs, ebéd fél liter vízben főtt zöldségféle (káposztalevél-zúzalék vagy tökdarabok, egyre gyakrabban algiriai murok), a vacsora négy deci melegvíz néhány úszkáló sárgarépakarikával - magyarul: híg moslék. A napi kenyéradag 25 deka. Hogy az élelmiszerellátmány ennél változatosabb lehetett volna, azt a következőkből tudtuk meg: a naponként begördülő teherautó megérkezése után a francia táborparancsnok „fogadóórát" tartott a raktári irodájában, s ott órákat, gyűrűket, talizmánokat „vásárolt" potom ellenértéket fizetve a raktárkészletből. Én is eladtam addig féltve őrzött karórámat 8 kilogram kenyérért, fél kilogram vajért és három kis doboz sajtért (a napi ellátmányban sajtot, vajat sosem kaptunk). Megegyezésünk szerint a főnök napi részletekben fog törleszteni. Nagy kockázatot vállaltam: ha nem fizetne, mit is tudnék csinálni? A főnök azonban „becsületesen" egyenlítette ki a számlát a közösség ellátmányából. Az egészségügyi körülmények itt sem javultak. Az előző táborból magunkkal hoztuk a tetveinket. Minden délelőtt alaposan átvizsgáltuk testünket és ruházatunkat. Noha naponta harminc-negyven tetűt megöltünk, megszabadulni mégsem tudtunk a férgektől. A franciák itt sem fertőtlenítettek. Meleg vizet sohasem kaptunk, fehérnemű váltásra nem volt