Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Braun Ádámné Zorn Teréz

BRAUN ÁDÁMNÉ Zorn Teréz (Magyarhertelend, 1914) Német származású asszimilálódott családban htb, csak magyarul beszélt, amikor 1948-ban kitelepítették. A keleti zónából nyugatra szöktek. Felv.: Reutlingen INSZKI, 1989 1945-ben dolgoztunk, újra kezdtünk gazdálkodni. 1946-ban elvitték a jeneieket. Az egyiknek ott volt (Magyarhertelenden) a testvére. Mi a rétben voltunk szénát gyűjteni, amikor kiabált már messziről: „Ne gyűjtsetek, nincs semmi értelme, elviszik a jeneieket (Baranyajenő), a gödreieket Németországba." Hogy hová, azt nem tudta senki. Mi nem hittük el, dolgoztunk tovább. A jeneiek után még egy szerelvény elment. Akkor kész volt. 1948-ban miránk került a sor. (Sír) Soha nem hittük, hogy minket elvisznek! Nem kívánkoztam én ide Németországba. Aztán ki lettünk írva. 28 család Hertelendről. A bujdosók, mert mi csak úgy mondtuk a nácikat, ezektől már 1945-ben elvették a birtokukat. Maguknak megmaradt minden érintetlenül? Meg. A jószágot az uram, amit tudott eladott, de hagytunk ott is. Az utolsó éjjel még bent aludtunk a házban. Jöttek a rendőrök és... Ha lehet, mondja el részletesen? Kocsival vittek el Magyarszékre az állomásra. Ötven kilós csomagot vihettünk fejenként. Többet nem volt szabad. Az ember amit tudott, beosztott. Zsírt, lisztet, ágyat, ruhát raktunk össze. Szerszámot nem. Aranyat is? Nem volt olyan sok! Ami volt az itt volt a kezünkön. Magyarszéken voltunk egy éjjel és egy nappal. Onnan elvittek bennünket Dombóvárra. Hogyan nézett ki a vagon, ahová berakták magukat? Harminchatan voltunk egy vagonban. 10-15 család, úgyhogy a gyerekek nem tudtak felállni. Úgy guggoltunk ott bent a vagonokban. Akik elől voltak kinyitották a vagont és ott kinéztek egy kicsit. Dombóváron három nap és három éjjel voltunk. Jöttek a látogatók. A lányomhoz jöttek a zárdából a barátnői és elment velük ki. Megmondták a parancsnoknak, hogy engedjék ki, mert itt vannak a tanárnői és a barátnői. Hoztak neki ajándékot és akkor kiengedték őket ezek a kis viháncok. Minden nap jöttek egy-egy családhoz hozzátartozók. Nekem a testvéreinek ott maradtak. Akkor azok mindig jöttek. Főztek otthon és hozták az ebédet a vonattal. Egyszer a Bözsikémnek, aki 13 éves volt, a sógorom adott neki cigarettát. A kötényébe betette a Bözsikém, majd Pesten elosztogatta a többieknek. A harmadik nap becsukták a vagonokat és elmentünk. Nagyon