Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Farkas Pál

fogva a munkába. A sok gyereknek ez volt a hátránya. A munka végett nem mehetett iskolába. Nem úgy volt mint ma, hogy többet tudjál. Mert ez is volt a baj. Azt mondtuk, ha nem tanulsz, jól van, dolgozni kell. Ez az a bizonyos rossz valami. így próbáltuk megmagyarázni. „Mész a téeszbe dolgozni, ha nem tanulsz!" Abban az időben azt mondták, hogy fiam, dolgozni kell. Nem tanulni, hanem dolgozni. Megtanulta az ember a munkát és a szorgalmat, mert az volt az élet. Nem volt egészségügyi problémájuk? A trachoma Bácskában volt, de a három esztendő alatt eléggé helyrehozták/Hallottam, hogy kiújult, de itt nálunk nem volt. Főleg Bukovinában az volt a helyzet, de nem csak ott, hanem itt is. Véménden is abban az időben, az orvos meghalt éhen. Nem ment senki hozzá, hogy gyógyítsa. A jószágot többre becsülték, mint a gyereket, az asszonyt. Ez így volt abban az időben. A jószág volt minden. Ha az asszony beteg volt, sopánkodott vagy sírt, majd meggyógyul!... Hogyan történt a beilleszkedés Véménden? Össze kellett rázódni! Főleg a fiataloknál nem volt gond, mert együtt mentünk a fonóba, a bálokba. Megtanultuk a polkát. Ők átvették a mi táncainkat, mi átvettük az övéket. Nem verekedtek össze? Hát volt verekedés. El kell képzelni, egy embert, egy népet elkezdenek ráncigálni. Szinte vaddá válik. Nem tudja, hogy mit csinál. Elcsigázottak lettek és hát bizony sokszor előfordult, hogy összeverekedtek. Min verekedtek? A bálokban minden hülyeségen. Azt is mondhatnám, hogy Hadikfalvának az elit része került ide Véméndre és így nem voltak komoly gondok. Láttuk később, hogy a földből nem lehet megélni, aztán a fiatalok egy csoportja akár hiszi, akár nem, - a szülőktől megszöktek. A városba, a bőrgyárba, stb. Mert látták és nekik is kellett volna egy bicikli, meg motorkerékpár. Nem lehet. A földből nem lehetett megélni. Ezek mind elmentek. Az öcsém is. Hát néhányan ittmaradtak, akiknek volt lehetőségük dolgozni. Két évig voltam szeszfőzdébe, majd átkerültem a csarnokba. A községben lévő felvásárlást én végeztem. Körülbelül 270 tehéntartó volt akkor. Véménd híres volt a tejtermelésről. Elég sok volt a tej. Ezt átvették a székelyek is? Átvették, hogyne. És a szőlőt?