Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az átélők

form és a telepítési törvény nacionalista tartalma végrehajtásának az elismerése. A németek kitelepítését illetően is csak külpolitikai meghatározottságig jutott el, többnyire a Potsdami Konferenciára történő utalással, illetve Csehszlovákiának az ott élő magyarokkal szembeni hasonló eljárásra hivatkozással. Úgy gondoljuk, hogy a felelősség kérdésében nem lehet elmenni a magyar kormány szerepe mellett, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az ország szuverenitása igen korlátozott volt. A szlovákiai magyarok áttelepítésével kapcsolatos német kitelepítés kizárólagos külpolitikai indíttatását természetesen elismerjük. A kormány az 1945-ös kitelepítési rendelet preambulumában a Szövetséges Ellenrőző Tanács 1945. november 20-án kelt határozatára hivatkozik, a tanács tagjai azonban emiatt tiltakoztak. A felelősséget kizárólagos módon eldönteni nem lehet, a kormány ugyanis a tanácshoz két levelet is elküldött, bennük a német kitelepítés igenlésével. A vitás, és egyenlőre eldönthetetlen kérdés ellenére annyi bizonyosnak látszik, hogy a kormány részt vett a kitelepítendők létszámának alakításában, bár ez kevesebb mint a SZEB által megfogalmazott. Vitathatatlan felelősség terheli a kollektív felelősségrevonás alkalmazásáért, amelyet jogi intézménnyé is tett. A kormányt azonban nem lehet az adott politikai szituációtól függetlenül megítélni. Mint láttuk az elsősorban a parasztpárt és a kommunista párt köré tömörült erők toborzásokkal, felhívásokkal, a telepítésre váróknak a németek lakta területekre szállításával a telepítési szervekre nyomást gyakoroltak és evvel a németek vagyonelkobzását és kitelepítését elmélyítették. Mindez azonban elsősorban nem deklarációk szintjén, nem jogszabályokban megfogalmazva jelentkezett, hanem elsősorban a földreform és a telepítések gyakorlati megvalósítása során. A végrehajtó szervekben ugyanis nagyrészt parasztpártiak, illetőleg kommunisták dolgoztak, akiknek e tárgyra vonatkozó nézeteik az alsó és felső szintű közigazgatási szerveknél jóval radikálisabbak voltak. Ez a gyakorlati végrehajtás visszahatott a kormányzati tevékenységre is, ami jogalkotási aktust is eredményezett. Ilyen például a németek összeköltöztetésére vonatkozó rendelet. Ugyanakkor a jogi rendelkezések megszegése esetén számtalan esetben elnézővé is vált a kormány. Nem volt elegendő politikai ereje ahhoz, hogy rendelkezésének érvényt szerezzen, így nem csoda, hogy a telepítő tevékenységet politikai kalandorság is jellemezte, amelynek árnyékában jól meghúzódhatott a különféle egyéni és csoportérdek is.