Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)
I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés
végre a kitelepítést, vagy vigyék el a németeket az ország egy olyan részébe, ahol új életet kezdhetnek." 99 A panaszok az 1947-ben végrehajtott kitelepítések során ismét kiújultak. Mánfán a rendőrség a kitelepítésekkel kapcsolatosan nem a nemzeti bizottságot kérdezte meg, hanem az MKP helyi szervezetét hívták össze. Berendelték a kitelepítésre kötelezetteket. A bányászokat elkülönítették, őket nem is hallgatták ki. Amikor a községi bíró megkérdezte, hogy milyen jogcímen intézkedtek, elzavarták. A helyi nemzeti bizottság egyik tagja is kérdőre vonta a nyomozókat, hogy miért nem hívták össze a többi pártot is, azt válaszolták, hogy azokhoz semmi közük. Avval tárgyalnak akivel akarnak. Az MKP titkára részt sem vehetne ezen a tárgyaláson, mert családja kitelepítés alá esik. Egyöntetű vélemény alakult abban, hogy a mentesítő bizottságok nem csak a nemzeti bizottságok, hanem az egész lakosság előtt népszertűlenné teszik a kitelepítést. A megyei nemzeti bizottság úgy határozott, hogy ha a községek vállalják a kiszállás költségeit, ekkor hasonló ügyekben bejárják a meIgazán húsbavágóvá akkor vált a Pécs város feladatait is ellátó megyei nemzeti bizottság előtt a kérdés, amikor a városban élő németek kitelepítésének ügye is aktuálissá vált. Az előterjesztés szerint ettől az összeíróbizottság is léit, mert nagy létszámú volksbund szervezetről volt tudomásuk, a nyilvántartások viszont hiányosak voltak. A kibontakozott vita témáját a nemzeti bizottság szerepe, a nyomozók munkája, mentesítési bizottságok tevékenysége adta. Általános volt a tapasztalat, hogy a kitelepítési kormánybiztosok mellé beosztott nyomozók a helyzetet nem ismerik és sokszor téves adatokat szolgáltatnak. Egyes helyeken meghallgatták a nemzeti bizottságot, másutt nem. Ha meg is hallgatták, véleményüket igen sok esetben ekkor sem vették figyelembe. Az indok legtöbbször az volt, hogy a nemzeti bizottság tagjai között igen sok a „svábmentő". Jellemző, hogy a megyei nemzeti bizottság véleményt nyilvánító tagjai is hozzászólásaikban ez alól az általánossá vált vád alól igyekeztek magukat jó előre tisztázni és csak ezután adták elő nézeteiket. Külön nehézséget jelentett ez annak, aki a kitelepítés tisztaságáért emelt szót. Külön problémát jelentett a Volksbund-listák tartalmának helyessége és a „kényszer SS-ek" mentesítése. Javasolták, hogy az 1944. április 24-e után besorozottakat egységesen mentesítsék. Sokan ugyanis a Volksbundnak nem is voltak tagjai. A kitelepítés menetéről szerzett további általánosított tapasztalatként vetették fel, hogy olyanokat telepítenek ki, akik a legnagyobb né-