Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények

vagy szomszédos községből érkezők összetartozásának a figyelembe vétele okozta. Baranya megyében néhány község kivételével csak igen csekély számú elhelyezési lehetőség adódott egy-egy községben, így az összetartozás érvényesítése tulajdonképpen lehetetlennek bizonyult. Számtalanszor előfordult, hogy egy-egy felvidéki községből érkezetteket 8-10 baranyai faluba helyezték el, sőt Tolnába is jutott belőlük. Tolna megyében e tekintetben kedvezőbb helyzet alakult ki. Községenként több férőhellyel rendelkeztek, így e szempontokat jobban, ha nem is tökéletesen, figyelembe tudták venni. Baranya megyében ezenkívül a betelepülések időben eltolódtak. Egy-egy községben nem egyszer egész évben, sőt 1948-ban is tartottak. Az itt letelepültek ugyanakkor nem egyszer 8-10 felvidéki faluból érkeztek. Tolna megyében az érkezőket nem keverték össze ilyen nagy mértékben. Vallási szempontok figyelembe vételét megnehezítették az eltérő felekezeti viszonyok. Baranya megye betelepítésre váró községei közül csak Babarcon volt református lelkészség, evangélikus pedig csak Kaposszekcsőn és Nagyhajmáson. A többi faluban csak római katolikus, így a betelepítők csak arra törekedtek, hogy azonos községekbe kerüljenek. A beállott kényszerhelyzet miatt, a jogos elégedetlenség levezetésére, átköltöztetéseket hajtottak végre. A német lakosság kitelepítését megelőzően a felszabaduló mezőgazdasági ingatlanokat nem vették számba. Kijelölésük megkönnyítése érdekében az igénybevett lakóházak volt tulajdonosainak földingatlanaiból elégítették ki a betelepülőket. Ezeket a földhivatal ideiglenesen adta használatba. A birtokba adást megnehezítette, hogy a község határát jól ismerő németek a község vezetésében szórványosan foglaltak már helyet, az egy-két éve ott lakó telepesek viszont még nem ismerték olyan mértékben a határt, hogy a birtokba adási eljárást segíteni tudták volna. Az össze- és rátelepítések e munkák végzését megkönnyítették, de elkerülhetetlenül zaklatáshoz vezetett. Az összeköltöztetések végrehajtását követően rögtön sor került a betelepítésre, így az elkobzott ingóságok megőrzését és juttatását biztosítani tudták. Nem volt viszont összehangolt a ki- és a betelepítő munka. A kitelepítési oszlop a betelepítő szerveket előzetesen nem értesítette, így előzetes leltározást nem végezhettek. A földalapot emiatt nagy károsodás érte. Gondot jelentett az is, hogy a kitelepítés ütemét a betelepítés üteme nem érhette uton. Megfelelő karhatalmat sem tudtak alkalmazni. A lakosság köréből bíztak meg un. házőrzőket a kitelepülök vagyonának biztosítására. A most végre39