Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények

bóT kimozdították. Tolna vármegye Telepítési Tanácsa 1946. november 2-ig 37 telepes község felülvizsgálatát végezte el és 4484 telepes közül 683-at, a telepesek 15 %-át kimozdította. A vizsgálat szerint ezek földjeiket nem művelték, a gazdálkodást elhanyagolták. Vagy azért, mert korábbi foglakozásuknál fogva a földműveléshez nem értettek, vagy azért, mert munkakerülő életmódot folytattak. A juttatott vagyontárgyakat eladták, az állatokat levágták. Az indokok között szerepelt az iszákos, megrögzött és botrányos életmód, a „magyar újjáépítésben" való részvétel hiánya. Ismerünk néhány kirívó példát is: Bikácson egy bokszoló, Mucsiban színész, Udvariban egy artistanő három törpe gyerekével, másutt egy műlovarnő, egy medvetáncoltató és más hasonló nem földműves foglalkozásút is letelepítettek, akiket most alkalmatlannak találtak.

72 A felülvizsgálat eredménye 1946. december 4-én vált ismertté a megyében, bár néhány község adata még ekkor sem állt rendelkezésre. A 6 677 felülvizsgált telepes közül 1 029 esetben határoztak a kimozdítás mellett, vagyis a betelepültek 15,4 %-a bizonyult alkalmatlannak.

73 A baranyai telepítések sokkal jobban sikerültek. Láttuk, ott nem csak a politikai, hanem a gazdasági érdekeket is jobban figyelembe vették, mint Tolna megyében A felülvizsgálatok eredményéről 1947. február 10én adtak információt. E szerint a megyében 226 kimozdítás történt, de az első fokú határozatok közül még nem vált mindegyik jogerőssé.

74