Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények

Az egyes telepítési formákat nehéz elkülöníteni egymástól, különösen a helyi, a megyén belüli telepítéseket, mert ezek a legtöbb esetben időben egybe estek. Az időbeli egybeeséstől függetlenül a forrásokban elkülöníthető a székelyek és a csángók letelepítésének folyamata. A csoportos telepítések adták a következő eseményt, melynek időtartama 1945 második fele és 1946 év ősze között található. A befejező szakaszt jelenti a felvidéki magyarok betelepítése 1947 - 1948-ban. A lehetőség szerint a továbbiakban az eseményeket e sorrendben tárgyaljuk. A helybeli és a megyehatárokon belüli telepítések E telepítési formák eredményeire a hatóságok csak a csoportos telepítésekre alkalmas terület felkutatása során lettek kíváncsiak. A vonatkozó jelentések Baranya megyében 70 községből 608 családról,

31 Tolna megyében 15 községből 224 családról adnak számot.

32 Az összes 1946 márciusáig megvalósított letelepítésnek Baranyában a családok 10 %-át, Tolnában 5,5 %-át képezik, mely arányok az összes telepítési forma végrehajtásakor jelentős mértékben zsugorodtak. Tolna megyét illetően ismerünk ugyan 1945 végére vonatkozóan egy másik, 542 családról szóló adatot is, az arányokat azonban lényegesen ez sem változtatja meg. A helyi telepítések sokszínűek. E fogalom alá értendők a nincstelenek és a birtokkiegészítésben részesülők egy része is. Baranyában egy 1949-es egységes összeírás szerint a 283 telepes községben 65,6 %-ot képeznek a helybeli juttatottak és a birtokkiegészítésben részesültek, 27,2 %-ot pedig a telepesek.

33 Utóbbiban nem szerepelnek a felvidékiek. Ezek az adatok sajnos az igénybevett földterületek, a juttatásban részesültek, illetőleg a telepesek számszerinti összevetéséhez nem nyújtanak kellő alapot.