Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Lenárd Miklós

vezni a régi ismeretei alapján. Ezeknél egyrészt kevesebb gyerek is volt, a családi élet és a munkaerő aránya a birtokhoz lényegesen jobb volt. Ezek mint menekültek is jóban tudtak alkalmazkodni a helybeliekhez. Lényegesen jobb volt a viszonyuk. Ilyenhez pl. egy ottragadt sváb - aki kénytelen volt ott maradni- ide elment, mert tudta, megkapja a pénzét. Más elbírálásban részesült. Ott meg egyszerűen nem kaphatott. Nem volt miből kapni. Ilyen rétegződés már 1946-ban megkezdődött. Ezekből kezdődött aztán, amikor Rákosi meghirdette téeszesítését 1948ban, a tsz-ck szervezése. A kommunista párt, biztosan felsőbb utasításra, megalakította az un. „hármas típusút". Alakult egy részleg az „egyes típusból" is, amelyiknél tulajdonképpen mindenki magának dolgozik, legföljebb az értékesítésnél vannak szövetkezeti lehetőségek. Én a „kettest" próbáltam megszervezni, meg is alakult. Ebbe jöttek részben ezek (menekültek) is Abból indultunk*ki, hogy formája ugyan a régi, de modernebb formában un. nyomásos gazdálkodás. Kialakítani a vetésforgót úgy - legalábbis ez volt az elképzelés- hogy a tulajdonosnak van egy bizonyos földterülete, abban meghatározzák, hogy mennyi lesz a szántó. Mégpedig úgy, hogy a búzát együttesen vetjük el, estleg együttesen aratjuk, a kapásoknál már mindenki maga végzi a munkát. Közössen végezzük a nagymunkákat, tehát a szántást és a vetést, de a kapálást és egyebeket mindenki maga. Ez a mai szakszövetkezetnek mondható formáció. Akkor ez még nem volt kialakulva. Ebbe a nekem juttatott 10 katasztrális hold földel mentem be. Igenám, de a két párt között nézeteltérés volt Az egyik tagunk, akit elnöknek választottunk, az öreg Nádaski, az (jószándékú, nagyon rendes ember volt különben) elkottyantotta valakinek, hogy a kommunista pártnak az a célja, hogy átveszi a községben a vezetést, úgyis afelé megy, hogy a kommunista párt lesz az egyedüli vezető hatalom és nem lesznek ilyen tsz-ek, olyan tsz-ek, ez csak az induláskor volt. Gyakorlatilag olyan, mint a ló hámba fogása. Ráteszem a szerszámot, adok neki „laufot", adok neki cukrot és utána amikor már betört, a hasa alá csapok. Itt is gyakorlatilag az volt, hogy „jó, a felügyelő csak vigye be a földjét, utána úgyis kirúgjuk." Ez volt a jelige. Ezt visszamondták és én ezt egy gyűlésen szóvá tettem. Nem tagadta ugyan, hogy ez elhangzott, „de ezt azért nem lehet így venni, úgy venni"- mondta. Annyira élire állítottam a dolgokat, hogy attól kezdve „perszona non grata" lettem a kommunista párt előtt és ezt minősítették ők annak, hogy én szét akarom robbantani a tsz-t. Holott, ha személyesen nem kezdem el a szervezést, akkor ők talán a hármas típusút alakították volna csak meg nagy nehezen. A község