Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Lenárd Miklós

előbb kaptunk értesítést arról, hogy a határról elindították az áttelepülteket. A tudomásunk tulajdonképpen annyi volt, hogy az idejövőnek mi a neve, hányadmagával jön, hány számosállatot hoz. Hány katasztrális hold földje volt, tehát mi az a birtokmennyiség, amit itt majd részére birtokba kell adni, az előzőleg kitelepített svábok zárolt vagyonából. A rakodás minden esetben Pécsett történt. Innen teherautókkal szállították ki őket a telepesközségekbe. Amit én csináltam, az Szederkény és Máriakéménd volt. Ekkor már nem az eredeti földreformtörvény alapján a volksbundistákat, a nyilasokat vitték ki, hanem azokat, akik 1941-ben német mezetiségűnek, vagy anyanyelvűnek valloták magukat. Erre egy külön hivatal volt, amelyik ezt a rendőrséggel együtt intézte. Erről csak akkor szereztem személy szerint tudomást, amikor közölték velem:„kérem az illetőket tegnap elszállították, birtokokról, a vagyonleltár nem készült ugyan el, a házak le vannak zárva, a kulcs található a községi bírónál. Igyekezzék a leltárt elkészíttetni." Az történt, hogy egyik nap le lett zárva a lakás, a másik nap feltörték. Megint zárva hivatalosan. „Csáki szalmája volt". Beszéltem az öreggel, mármint Veres Péterrel, hogy hogyan tudnánk ezeket megakadályozni. „Rendőri erő egyszerűen nincs. Helyben védőrséget nem tudok szervezni, nincs is rá módom és lehetőségem. Mit csináljunk?" Azt mondta:„Az anyag nem vész el, gazdát cserél!",, Nézd! Más nem viheti el, mint telepes. Arra meg biztosan ráfér." Hát jó. Persze az embernek ugyanakkor nem volt egészen mindegy, mert jogilag én lettem volna felelős mindazért a vagyontárgyért, ami ott elherdálódott. Szerencsére mindez nem tartót sokáig, mert jöttek a fölvidékiek. Egyszerűen úgy ahogy voltak a házak, úgy kapták meg őket. Sajnos sok minden olyat is hoztak, ami fölösleges volt, persze ők is, szemcséiknek nem tudták, hová kerülnek, milyen elhelyezésbe kerülnek, hozták a kis motyójukat, gyakorlatilag 23 q volt ami személyes holmi, hoztak egypár lábasjószágot, de azokat zömmel itt kapták, azután hoztak rőzsét, meg olyan lomokat is, amikre az ég világon semmi szükség sem volt. Ezek jórésze Érsekúlyvár és Negyed környékről jött. Nagyjából családilag összetartozó csoportok jöttek és zömmel egy-egy községben kaptak helyet. Szederkénybe legalább harminc család került. Máriakéméndre 16-17. Kátoly, amelyik mint sokac község és valamikori svábközség, már részben a helybeli sokacok által igénybe vett terület volt. Kátoly községet azért is ismertem, mert onnan volt egy Grőszer nevű, azt hiszem 200 holdas sváb család, a gyerek már lent Mohácson igen erős volksbundista volt és voltam náluk látogatóba. Diáklátogatáson. Tud-