Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Baumhalk Ignác

ő vitt el mindenhová és felvettek, ő már 40-45 éves volt. Öt évig dolgoztam ott. Lementem a bányába fékezőnek. Akkor a csilléket még lovak húzták. A lovakkal voltam, amíg ki nem lettünk telepítve. (...) Hogyan történt a kitelepítés? Bevagoníroztak bennünket, meg amink volt, abból egy „kicsit" elvettek, 1948 május 18-án. A vagonokban öregek is voltak. A vagonokra elől meg hátul teknőket, meg mindent rákötöttek. Amikor elment a vonat, nem messzire ám, talán Pestig, ott megállt, akkor mindenkinek le kellett venni róla. Elmentünk egészen a határszélig. Ott mindenki kimehetett. Utána becsukták a vagon ajtóit és Csehszlovákián mentek keresztül. Csak éjjel ment (a vonat). Nem szabadott kiszállni, nem szabadott semmit (csinálni). Egyszer megállt. Akkor mindenki, akinek kellett, kiment. És akkor megint bementek és mentek tovább. Hogyan történt az étkezés? Volt nekünk! Egészen a határ széléig mentünk, Pirnáig. Kiszálltunk és a volt lágerba mentünk. Mindenkinek fürödni, tusolni kellett. Beporoztak. Itt voltunk 4-5 napig. Orvosok, meg mások jöttek és vizsgálták, hogy kit hová lehet tenni. A fiatalokat mindjárt elvitték Auerbachba. Elszakították őket a családtól? Nem! Az egész családot vitték. Az ércbányába kellett volna menni. De én a haverommal nem mentem oda, hanem mindjárt átmentünk Nyugatra. Auerbachban voltunk, ott voltunk először egy lágerban, ahol lakást adtak a népnek. A határig sokáig mentünk vonattal. Egy-két községgel előbb kiszálltunk. Kérdeztük, hogy hol van a határ? Mondták, hogy ha az árkon keresztül mentek, akkor átvagytok. Átmentünk. A másik oldalon meg odaadtuk az írást, hogy az ércbányába megyünk, mindjárt mehettünk a vonatba, nem is kellett semmit se fizetni. Egészen a bányáig mentünk, ahol most is vagyunk. Hogyan telepedtek meg? A haveromnak a bátyja már kint volt. Én Mörsre mentem, ő a bátyjához. Nekem meg a keresztapám volt ott, őhozzá mentem. Ô már 1945ben kiment. Volksbund vezető volt. Mindszenten félig agyonütötték és akkor ő elment. Horosch Ignác volt a neve. Az András, a keresztanyám, meg a keresztanyámnak az anyja, mi négyen mentünk. Az András mindjárt elment a bátyjához, én meg ott maradtam őnáluk. Azt mondta, a legjobb lenne, ha mindjárt a bányába mennék, ott lehet a legtöbb pénzt keresni. Bognármester volt ő itthon. így aztán elkezdtem a bányába (dolgozni). Amikor leszálltunk, akkor azt mondta, hogy hol vagyunk? A Nyugati Pályaudvaron? Olyan különbség volt, amikor a bányába leszáll-