Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)
II. INTERJÚK - Thurn János
év alatt szereztünk annyit, hogy a saját házunkat vissza tudtuk vásárolni. Eleinte saját házamban erdészkocsisként dolgoztam, feleségem otthon a szőlőt csinálta. Kaptunk állami földet is két holdat. Vettünk két tehenet. Apám őrizte a teheneket, ő volt a tehénpásztor, én az erdészetnél dolgoztam, a feleségem meg otthon volt. Ez így ment körülbelül 1953tól 1957-ig. 1957-ben szóltak, akik már tsz-be voltak, mert akkor már létezett a tsz., mert ők tudták hogy jó paraszt voltam, hogy jöjjek el főnöknek a tsz-be. Hát eleinte nem akartam, de később, amikor az erdészkocsisság nem tettszett nagyon, mert novemberben is, meg januárban is ki kellett menni az erdőbe, tíz kilométerre fát hordani, ez nem volt nagyon tetszetős munka az embernek, akkor egy februári nap ezek megint gyűléseztek a tsz-nél, odamentem, hogy meghallgassam, hogy mit beszélnek. Körülfogtak mindjárt, mert velem egykorúak voltak és nyavajogtak, hogy jöjjek közéjük. Ők is megélnek, én is megfogok- érveltek. Addig-addig beszéltek, amíg rábírtak arra, hogy belépjek a tsz-be. Egy egyes típusú tsz alakult, azért hogy amit megtermelünk, azt szétoszszuk. Azt mondták a tagok, akik valamennyien németek voltak, hogy én legyek az elnök. Azt mondtam nekik: „Gyerekek, nem értek hozzá!" Ne féljek, mondták. A végén beleegyeztem. Azt mondtam nekik, hogy elnök nem, de mint elnökhelyettes leszek, ha akarják. De ez nem jól van így, mondtam. Válasszanak! Adunk mindenkinek egy tiszta papírt és írják rá, hogy kit akarnak elnöknek, elnökhelyettesnek, „brigádosnak", pénztárosnak stb. Akkor ez lesz a nép akarata. Nem egynek, vagy egynéhánynak, hanem a népé. Senki sem tudja, hogy ki hozta a cédulát, nem kell aláírni. Na és akkor a 42-ből 41-en arra szavaztak, én legyek a főnök. Amikor az első két-három papírt olvasták, hogy elnök: Thurn János, tudja legszívesebben elmentem volna onnan. Amikor már a harmadik papírt olvasták, akkor nagyon rosszul éreztem magam. „Mit tudok én csinálni egy nagygazdasággal? Nem értek én hozzá!" Ahhoz érlek, hogy 9 hold földet megdolgozzak, de hogy 3-400 holdat, ahhoz már nem értek! Addig-addig ment a dolog, hogy... Elősször nem vállaltam, mondtam, hogy a könyvelő legyen az elnök. Papíron ő futott, de már én vittem a prímet. A Schmidt János volt a névleges elnök, de könyvelő volt. Az elnöki munkát mind én csináltam már akkor is. Ez őneki nem imponált nagyon és egy évre kivált ebből az egyes típusú termelőszövetkezetből és egy „hármast" alakított a párttitkárral. Mi úgy voltunk ebben az „egyesben", és ez lett volna Magyarországon is a legjobb, mi mindent kifizettünk. A műtrágyát, a jószágot amit vettünk. Mi nem adósságra dolgoztunk. A gépi munkát a gépállomási elszámolónak hetente kifízet-