Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Szabó Endréné

nulás van. Kocsik, autók, de még menekültek is lepték el a környéket. Igaz, hogy nem a szegények, hanem a tisztek családjaikkal. Elözönlötték az egész falut. Bejöttek a lakásokba. Ami ennivaló volt, azt mind elkérték. Nem tudtuk először, hogy kik a menekültek, de hát állítólag menekülni kellett. Elsőnek elvonultak a pozsonyi országút felé. Tehát kifelé az országból. Utánuk a rongyos, kopott ruhába, rendezetlen katonasorok jöttek. Németek, akik nem tudtak magyarul. Nagyon betegek is jöttek. Kórházi ágyakat állítottak fel az egyik iskola udvarában. A tömeg tovább vonult. Mindenki beszélte, hogy itt a front, itt a front! Hát tényleg a Vág folyónál, ami nem nagyon messze van, állt a front. Egész hoszszában. A legrémesebb az volt, nagyszombat reggelén úgy kitakarodott a faluból az összes katonaság, csendőrség, otthagyva szemetet, katonaládákat, fegyvereket, lőszert eldobálva végig a falun. Csönd lett a faluban nagyszombat reggel 9 órakor. Mintha kihalt volna mindenki. Az otthon maradt emberek kiálltak a hídra és kérdezgették egymástól, hogy mi van. Nemsokára puskacsörgés, ropogás hallatszott. Édesapám mondta, hogy ezek már az előőrsök, amik bizony átjutottak egész közel a község határához. Mindenkit leparancsoltak a pincékbe, hogy ott várják meg, hogy vajon most ki jön. A templon mögött felállítottak a németek egy ágyút és azzal lőttek kifelé a faluból, de már eltakarodtak, úgy, hogy... Egy-két lézengő ember volt, aki kíváncsiságból kiment az utcára. Majd utána Galánta felől lőtték a falut. Öt-hat helyen házak, a templomnak a hajója szakadt be. Meghallottuk a sztalinorgonákat, de azok átrepültek a falu felett. Tíz óráig halotti csend volt, egy puskalövés nélkül. Édesapám kiállt a pinceajtóba és azt mondta, megjelentek az első idegen katonák. Akkor jöttek be, a kertek felöl vonultak az orosz előőrs katonái. Egy félóra múlva lejöttek, de egy szót sem szóltak. Csak azt kérdezték, hogy van e itt német katona. Mondtuk, hogy nincs. Tovább vonultak. Két-három óra múlva ismét halotti csend borult a községre. Utánna vonult be a katonaság gépfegyverekkel. Kezdték lőni a még megmaradt németeket. Hogy a vasútvonal mentén mi történt, azt nem tudjuk, de óriási csatározások voltak. Rengeteg sok katonát temettek el másnap a temetőnél. Voltak olyanok, akiknek megjelölték a sírját, másoknak pedig nem. Ez az éjszaka nyugodtan telt el. Az utána bevonuló katonaság rögtön rendet kezdett teremteni. Mindenki igyekezett kijönni a bunkerokból és próbált lélekzetet venni. Nem volt rekvirálás, nem voltak összetűzések.