Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Rakosi Lajos

leteket. Amikor kihallgattak, látták hogy földbirtokos, gyáros vagyok. Kérdeztem: „Tessék mondani ügyész úr, mit kaptam volna én ezért itt? Kérem ezért semmit sem! Akármilyen nagy birtoka vagy gyára volt." Lehetett látni, hogy csak azért, hogy beírhassák a telekkönyvbe: „Elkobozva". Rendőri felügyelettel szabadlábra lettem helyezve. Kettőt, akinek zsidó bérlete volt a felvidéken, hat hónapra internálták. Egyik a rimaszombati likőrgyáros volt. A rendőri felügyeletet megszüntették. Akkor jöttem ide le (Nagyárpádra). Kiválasztottam ezt a házat. Meg volt támasztva. Nem volt már akkor más csak ez meg egy másik. Nem ijedtem meg, majd megcsináltatjuk, egye meg a fene. A faluban akkor ez volt a legszebb ház. Aztán idejött a családom is. Őnekik mindent engedtek áthozni, a bútort ami megmaradt. Ők nem voltak végig Szlovákiában, kimentek Ausztriába az anyósomhoz. Ott várták be az oroszok átvonulását. De nem az oroszok, hanem a románok jöttek hozzánk. Megették a lekvárt svanyú káposztával. (Nevet). A kitelepítés úgy volt, hogy volt az egyes és a kettes számú lista. Az egyes számú listán lévők mindent hozhattak, amit akartak, kivéve a házat. Azt a jegyzőkönyvben felbecsülve hozták. Itt kaptak földet, mindent. A második transzportban voltak a háborús főbűnösök. Ezek voltunk mi. Egyszázötvenezren voltak ilyenek. Az egyik leggazdagabb volt a báró Villányi és mi. A többinek is nagy vagyona volt. Valószínűleg kapcsoltak a Rákosiék, hogy ezeknek van pénzük, ezeket át kell hozni. Az volt a megállapodás, hogy mi is megkapjuk a kettő közötti különbséget. Erről azonban szó sem esett. Sőt a Rákosi ölelkezett a határon a magyar paraszttal, aki száz vagonba jött át, és amikor hazaért, kulák lett és mindent elvettek tőle. Ilyeneket csináltak. Ez szerintem szemérmetlenség. Engem is kuláknak minősítettek, ha nem lett volna itt egy pártfogóm aki megakadályozta, hogy a hálószobámat is elvigyék. Amikor kulák lettem, rögtön lemondtam az itt kapott 15 holdról. A kommunisták annyira dühösek lettek, mert hogy lehet majd szekírozni ezt az embert. Ez nem megy, az nem megy! Későn vetettem ezt, vagy azt! Nincs víz a kútban! Ilyen dolgokkal szekírozták az embert. Volt egy törvény, amely kimondta, hogy a felvidéki áttelepített bármikor lemondhat a vagyonáról és ezt így nem tudták megkontrázni. Lemondtam mindenről. A feleségem meg a kisfiam szedte a szénát, mert nekem gyorsan el kellett helyezkednem - ezt tanácsolták - mert