Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

hold volt, amit kaphatott egy-egy család. Voltak olyanok is, ahol éltek az öregek még, vagy az egyik öreg és a fiatalok. Mind a kettő megkapta, ha megvolt neki az a bizonyos területe, a 15-15 katasztrális holdat. így te­hát egy-két családnál összejött egy nagyobb gazdaság is. Ezek elkezdtek úgy dolgozni, mint odahaza. Még akkor lehetőség is volt arra, hogy se­gítséget is kapjanak, sőt nem is tiltotta még abban az időben senki azt, hogy tartson egy cselédet, vagy aratót. Ezek éltek is vele. Próbálták azt a munkát folytatni, amit otthon abbahagytak. Az itteni gazdálkodást is figyelembe vették, hiszen látták, ez egy gaz­dag község volt. Állattartással is foglalkoztak, sőt nagyban csinálták. Ne­kik is adva volt a lehetőség, hogy amennyiben ki akarják használni, foly­tathatják. Egyik-másik folytatta is, szép eredménnyel. Azután volt egy másik ágazat, ami nálunk ismeretlen volt olyan szempontból, hogy ilyen nagy mennyiségben nem termelték, mint például a szőlőt.Volt aki ka­pott kettőezer négyszögölet, vagy annál többet is lévén két család, mint ahogy az előbb mondtam. Nyolcszáz-ezerkétszáz négyszögölnél nem na­gyon adtak többet egy-egy családnak. Nem volt ismeretlen előttük, csak mint ahogy mondtam, ott mifelénk ilyen nagyban nem foglalkoztak vele. Akadt egy-két ember már ott is, aki fölismerte ennek a hasznát és három magyar hold szőlője is volt neki. Több embert tudok ilyet. A saját borát kimérte a saját vendéglőjében. Ilyenre is volt példa a faluban. A pincékkel kapcsolatban minket meglepett itt, hogy milyen nagyok és milyen sok van belőle. Nálunk a talaj miatt sem lehetett volna pincét építeni, mert a talajvíz olyan közel volt, hogy mélyíteni nem nagyon le­hetett. Ott ha valaki szőlőt termelt és bort készített belőle, ilyen kamra, vagy szuterin-szerű helységbe tudta ezeket elhelyezni. Különben a szőlőt ismertük, a termesztést is. Volt azonban egy na­gyon lényeges dolog, hogy nálunk a talaj homokos volt. Nem futó ho­mok, hanem termő homok. Ott nem kellett a szőlőt oltani. Nem kellett vad alanyt lerakni, csak a sima veszőt és akkor iskoláztatta és úgy ültette helybe. Ez szépen termett, akár 50 évig sem volt vele probléma. Ezt a saját tulajdonunkban lévő szőlőről is tudom, hogy azt már a nagyapám telepítette, körülbelül már 50 éves lehetett akkor amikor minket onnan elhoztak, és még mindig megvolt mint szőlő. A viszonyok itt újak voltak, de ezt is igyekeztek az idekerült emberek átvenni és folytatni. A borkezelés, amit egy kisebb területtel rendelkező szőlősgazda is­mert, azt ők is ismerték. Arra nem volt szükség, hogy ezt valakitől elsa­játítsák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom