Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Csongrádi Jánosné

a téglaverésből. Volt olyan időszak, amikor elmentek aratni is. Akkor hoztak egy kis kenyérnek való búzát haza, hogy télre megmaradjon a kis kenyérre való búzánk. Meg hát ahol munka adódott, ott volt édesapám, amig élt szegény, de jóval hamarabb meghalt, mint édesanyám. Édesanyám utána elkerült egy dorozsmai parasztemberhez, nagyobb gazda volt és ott cselédeskedett azért, hogy engem is fölneveljen rendesen. Akkor még iskolába jártam, és sokszor még vasárnap oda vitt ebédelni engemet is a parasztokhoz. Hogyhát legyen egy kis főttétel a számban. Annak idején csak egy kis zsiros kenyérrel mentünk el az iskolába, és minden felé. Mikor lett önálló munkavállaló? Amikor betöltöttem a 14 évet, akkor kaptam cselédkönyvet. Avval szolgáltam mindenütt, ezt követelték is tőlem. Munkakönyvet, amikor a téglagyárakba jártunk, akkor adtak. Mikor ment férjhez? Huszonegyéves koromban. Szintén téglaverő volt az uram is. Vagyontalanok voltunk, meg házunk sem volt soha. Úgy vergődtünk ide valahogy, hogy (megéljünk). Otthon megszületett két családunk, egy meg itt Mágocson. Amikor ideértünk, nagyon válságos volt a helyzet, mert akkor... Hogyan tudták meg hogy ide lehet jönni? Nem tudom, hogy ki szervezte, csak gyüttünk egész csomóssan ide. Egyszer elment az uram munkát keresni a tanácsháza körül és akkor egyszer gyün haza, hogy mit hallott, hogy erre a tájra jönnek, munkások köllenek. Mondtam neki, ha gondolod, hogy hát jó lesz arra, akkor csak menjünk mert tudod, hogy itt nagyon nehéz az élet. És akkor eljöttünk ide Mágocsra. Mit hoztak magukkal? Ami kis bútorunk, rongyaink voltak. Egy sublótot, meg két rossz ágyat hoztunk ide. Vonattal, tehervonattal (jöttünk). Bevagonírozták és akkor benne ültünk a tehervonatba, a bútorok között. Két vagy három napig jött a vonat velünk. A három gyerek már ott volt, és akkor a vonat sok helyen megállt. Leszállítottuk a gyerekeket, nem csak én, hanem valami öten. Csoportosan jöttünk. A gyerekeket leraktuk a tehervonatról, hogy ne oda pisiljanak (Bocsánat). Mert ez így volt. Szegénykémek mindig egy kicsit szaladgáltak, amíg állt a vonat. Nagyon sokat lehetne beszélni arról, hogy hogyan jöttünk ide és... Csak mondja, erre vagyok kíváncsi!