Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

lésre bízták. Tóth Lőrinc szerint ezzel a megoldással nem értett egyet Batthyány Kázmér. Azonban országgyűlési szereplése, valamint a kérdés érdemi tárgyalásában való részvétele cáfolja ezt az állítást. A törvénytervezettel kapcsolatban csak annak visszamenőleges időbeli hatályát bírálta. Az új törvény ugyanis az általa kötött örökváltsági szerződésekkel került ellentétbe. Az 1848. március 27-én tartott beszédében azt kívánta, hogy a még végre nem hajtott szerződésekre is vonatkozzon a megalkotandó törvény. Szerinte ugyanis a törvény azokat sújtja, akik magukat az úrbériség terhe alól váltságdíj ellenében megváltani igyekeztek. így már érthető a halogató taktikát folytató konzervatívok elleni fellépése. Az alsótáblának a királyi válaszra adott elutasító határozatát egyes arisztokraták véleménynyilvánítás nélkül akarták tudomásul venni, illetve válasz nélkül hagyni. Ellenük Batthyány lépett fel a legerélyesebben, kijelentve, hogy a puszta tudomásulvétel összeférhetetlen a felsőtábla méltóságával. A főrendek kötelességének tartotta kimondani rosszallásukat minden olyan királyi leiratról, amelyek kijátszani igyekeztek az uralkodó ígéretét. Elsősorban neki volt köszönhető, hogy a főrendek az alsótábla határozatát magukévá tették, kijelentve: „visszalépés nem lehetséges". A kötelező örök váltságról szóló törvényt az uralkodó szentesítette, s így Batthyány Kázmér egyik legfontosabb politikai programpontja valósult meg. A saját örökváltság-szerződéseivel kapcsolatos visszamenőleges hatályt azonban nem sikerült elérnie. A társadalom átalakulását segítő tevékenysége mellett kevesebb helyet kapott a gazdasági reform. A VukovárFiume közötti vasút megépítése körüli vitában azonban végleg szembekerült Széchenyivel. Pedig az előzmények könnyű sikert ígértek. A megyék túlnyomó többsége támogatta az elképzelést, az alsótábla pedig már kijelölte a vasúttársasággal tárgyaló bizottság tagját, köztük Széchenyit is.