Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

A szerződés alapján a jobbágy az addig általa használt úrbéri telekre szerzett tulajdonjogot, amit a jövőben szabadon el is idegeníthetett. Nem vonhatta ki magát viszont a földesúri bíróságok hatásköréből, és a községi bíróválasztásnál is érvényesült a földesúr jelölési joga. A később megkötött szerződésekben enyhébb törlesztési kötelezettséget írtak elő, belátva, hogy a tőkehiányban szenvedő jobbágyok súlyos helyzetbe kerülnének a túl rövid határidő következtében. A fizetési határidőt tizenhat-húsz évre hosszabbították meg, a kamatot azonban 6%-ra emelték fel. A földesúri kötöttségektől 1842-ben Határfő (Schmiedrait) és Borhegy (Weinberg); 1845-ben Borostyánkő (Bernstein), Máriafalu (Mariasdorf), Mencsér (Rettenbach), Sóshegy (Salzriegel), Szépúr (Schönherrn), Fehérpatak (Tauchen), Villamos (Willersdorf), Bodony (Siklósbodony), Csehi (Drávacsehi), Szerdahely (Drávaszerdahely), Hásságy, Egerág, Udvard; 1846-ban Háromsátor (Dreihütten), Ujvörösvágás (Redlschlag), Buglóc (Schreibersdorf), Edeháza (Stuben), Újrétfalu (Wiesfleck), 1847-ben Szava, Palkonya (Drávapalkonya), Mozsgó községek és Siklós mezőváros szabadult fel. A szerződések érvénybe lépéséhez a legfelsőbb hozzájárulásra is szükség volt. Ennek megszerzése azonban hosszabb időbe tellett, így a szabadságharcig csak kevés falu megállapodása lépett érvénybe. Batthyány példáját nagyon kevesen követték. Az országban megkötött szerződéseknek mintegy fele az ő nevéhez fűződik. Ha Bezerédjt úttörőnek tekintjük is a jobbágyfelszabadítók sorában, Batthyány Kázmér az, aki a legtöbb faluval megállapodásra jutott. A megvalósítani kívánt célt a legvilágosabban Siklós mezőváros „örök határ egyezsége" (a legelő és erdő elkülönözési megállapodása) bevezető része tartalmazza. „...Siklós Mező Város határa, földjei, rétjei, és közös legeltetési joga oly zavarban és bizonytalanságban voltak e mai alól írta napig [1947. január 1.], hogy e végett folytonos panaszok,