Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

dásokat; összeköti ugyan azon érdek utáni törekvésben a földes urat, s a jobbágyot, a mágnást és a nemes embert, a polgárt s a földművelőt, a magyart és a slavot, a németet s oláht, s egyesíti mindezeket ugyan azon hazának polgáraivá, melly hazában igaz egyenlőség fog uralkodni az t. i. melly egy nagy közös cél, s egy nagyszerű érdek felé versenyzés hasonló képességben áll, melybül száműzve a szerencse javaival bővebben vagy kevésbé ellátott osztályok közti féltékeny, bosszús kaján vetélkedés. De új mezejét is nyitja fel az elmesúrlódásnak, s a köz életnek önerőveli teremtésnek, önigazgatásnak új iskoláját. Bölcsője tehát azon szellemnek, mellynek ihletése alatt más nemzetek túlnyomó nagyságra vívták fel magokat s melly egyedül ruházhat a nemzetekre állandó fényt, nagyságot és hatalmat, mert magában a nemzetben gyökerezik." A követendő példát Spárta felemelkedésében és hatalmában látta. A spártaiak ugyanis az önmegtagadást, a kényelem megvetését önként vállalták és úgy lettek hatalmassá, pedig a természeti feltételek számukra igen kedvezőtlenek voltak. A magyarság dús természeti kincsek között él, tehát megvan a lehetősége a sikerre, amihez az út az új megalakítandó egyesületen keresztül vezet. Az amúgy is viharos országgyűlési vitát követően a megalakult Védegylet körül elszabadultak az indulatok. A Védegylet a gazdasági folyamatokat, így az iparfejlesztés kérdését és a kereskedelmet is a kereslet oldaláról közelítette meg, és igyekezett azt befolyásolni. Ezzel a törekvésével eltért Széchenyitől, aki a hitelt tekintette a fejlődés kiindulópontjának, és a bezártsággal szemben a nyitott gazdaság híve volt. Batthyány Széchenyi elképzeléseitől e ponton távolodott el igen határozottan. Két ellentétes pólust képviseltek, az egyesület támogatói és ellenzői e két véglet között helyezkedtek el. Az ellentétek azonban politikai síkon is jelentkeztek, sokan öncélú politikai ellenzékieskedésnek, hazaárulásnak,