Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

delmes tervezet részkérdéseivel már nem foglalkozott, holott az a felsőtábla munkájának is további jelentős részét alkotta. A megyéket ért sérelmekel is fontos kérdésnek tartotta. Az alsótáblán megfogalmazott törvényjavaslat a vármegyékben kötelező háromévenkénti tisztújítást írt elő. A választójog túllépte a rendi kereteket, s a megyékben a polgárosodást kívánta elősegíteni. Nem meglepő, hogy a felsőtáblán, ahol az érdekelt, hatalmukat korlátok közé szoríttatni nem akaró főispánok is jelen lehettek, a kérdés igen nehezen haladt előre. Batthyány az 1844. július 4-i felszólalásában a kérdés tárgyalását kívánta meggyorsítani, ugyanis a fontosabb elvek kimunkálására egy bizottság kiküldésére tettek javaslatot, ami egyben a vita felfüggesztését is jelentette. Batthyány szerint a javaslatban az elveket a szükséges részletességgel kimunkálták, felesleges tehát a halasztás. Frázisoktól mentes, kész munkának tartotta a javaslatot, amit tárgyalni lehet. Angliát hozta fel példának, ahol a Lordok háza nem azzal foglalkozik, hogy új munkát készítsen és azt visszaküldje az alsóháznak, illetőleg azon follyék a vita, hogy a kétféle tervezet közül melyiket fogadják el, hanem véleményezi az átterjesztett munkát, és a szükséges módosításokat megteszi. Úgy érezte, hogy a téma egyébként sem kap többséget, mert egyik pontja a főispánok tevékenységét korlátozza. Meg kívánja akadályozni a hivatalukkal való visszaélést és az utasítások rendszerét. Azt is előre látta, hogy a többség a bizottmány kiküldése mellett fog határozni. Ezért azt javasolta, hogy annak tagjai ne legyenek már működő főispánok, vagy a jövőben erre várományosok. Feltevése bevált. A bizottmányt kiküldték. A törvényjavaslatból nem lett semmi. Batthyányi elsősorban humanitárius megfontolások késztették a büntető törvénykönyv vitájában való felszólalásra. Most sem a majd ötszáz paragrafust magába foglaló