Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

tása, mert a horvátországi követek a társadalmi haladást segítő kérdésekben is a liberális ellenzék ellenfeleivé váltak. A liberális ellenzék, köztük Batthyány az itt idézett beszédével a társadalmi haladástól, a jobbágyfelszabadítástól, a polgári szabadságjogoktól és társadalmi berendezkedéstől, a gazdasági élet kapitalista kibontakozásától, a művelődési lehetőségek megteremtésétől várta a nemzetiségi problémák megoldását. A gyakorlati megoldást a horvát mozgalom vezetőinek „leleplezésében", a többségi horvát közvélemény megismerésében látta. Véleményének hasonlóan látványos és kimerítő megfogalmazására nem vállalkozott a magyar nyelvnek államnyelvvé emelésében. A heves küzdelemben mindvégig támogatta az alsótábla javaslatait. Azt az 1843. június 20-i határozatát is, melyben kimondták, hogy ezentúl az országgyűlés tagjai az üléseken magyarul kötelesek szólni. A horvát követekkel való összecsapás újabb tere lett a nyelvi kérdés, melytől ők mereven elzárkóztak, az alsótáblai ellenzék viszont a magyar nyelv használatának Horvátországra történő kiterjesztéséért is küzdött. A kormány kompromisszumos megoldást talált, a törvényes rendezésig a horvátok latinul adhatták elő mondanivalójukat. A szenvedélyek azonban nem csitultak, s a további csatákban az ellenzék sikereket ért el. Az egyre hevesebb vitában Batthyány is részt vett. Az 1843. november 16-án tartott beszédében a mindjobban elmélyülő ellentétek okozta szakadástól is tartva, az alsótábla javaslatának elfogadását javasolta a felsőtáblának. A két tábla között a megegyezés végül is létrejött, és az uralkodó a törvénytervezetet szentesítette. Batthyány joggal érezhette úgy, hogy jó célért küzdött, hiszen személyes meggyőződése a nemzet polgári átalakulásával esett egybe, és ő a gyakorlati megvalósítás egyik részesévé vált.