Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

A kérdés megtárgyalására az országgyűlést tartotta illetékesnek. Hangoztatta ugyan, hogy nem vizsgálja, személy szerint ki és milyen párt rekesztette ki a több száz magyarpárti nemest választójogának érvényesítéséből. Azonban beszédének tartalma nem hagy kétséget afelől, hogy a horvát bánt és az illír pártot tartotta felelősnek. Eljárásukban alkotmányos sérelmet, a választói és törvényhozói jog megsértését látta. Következő felszólalását e tárgyban január 31-én mint „magyar és horvát" tette meg. Kettős „nemzetisége" kettős birtoklásán alapult, tehát nemcsak magyar, hanem horvát főnemes is volt. E kettősség azonban csak formai volt, s „horvát" volta a korábban általánosan elfogadott elven — a birtoklás helye határozza meg a nemesi önkormányzathoz való tartozást, az pedig a nemzetiséget - alapszik. Saját példájával mint olyanéval, aki a sérelem aláírói között nem szerepel, akarta bizonyítani a sérelmet szenvedettek számát kétségbe vonókkal szemben, hogy a panaszt aláíró 438 horvát nemesen kívül még többen szenvedtek sérelmet. Szerinte a jogtalanság a legsúlyosabbak közül való, azt mindenképpen tárgyalni kell. Az előző tárgyalás óta történt ugyanis egy vizsgálat, ami rendkívül hosszú ideig tartott, s végül is elmarasztaló ítéletet hozott. A bán, akinek nevét Batthyány csak sejteti, a helyén maradt. Batthyány kifogásolta, hogy hivataláról nem mondott le, hanem folytatta igazgatási tevékenységét. Hiányolta a nyilvánosságot, ami a vizsgálat körüli homályt eloszlathatta volna. Nem derült fény ugyanis a többi „bűnös" kilétére és szerepére. Társadalmi viszonyaink krónikus betegségeként említi, hogy abban olyan magas állású egyének is vannak, hogy törvénytelen eljárásukért a kormány sem képes őket felelősségre vonni. Rögtön fel is tette a kérdést: „...meddig compromittálhatja egy nemzet méltóságát; majd pedig azon iszonyú következésekről, mellyekre már is juttatták Horvátországot nyelv s nemzetiségi feluszításaikkal." Rámutatott a nemzetiségi ellentét érzelmi hátterére, s hangsúlyozta, hogy ez rendkívül nega-