Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

nemcsak az egyházi és állami hatóságokat bírálta, hanem egy kívülálló harmadik tényezőt, a Vatikánt. Lesújtott ugyanis „a Vatikán mennyköve", majd ezt követte a hercegprímás körlevele, melyekben a vegyes házasságokat „természet elleni bűnöknek" bélyegezték. „.. .a középkor ködeibe visszabuktunk, s arra készülünk, hogy illy intésekhez majd a sanctio is járuljon az eretnekek ellen felgyújtott máglyákban s inquisitiói kínpadokban..." — mondta Batthyány. Helytelenítette, hogy a kormány nem tiltotta meg az ilyen törvényellenes tartalmú körlevél megjelenését. Mindezekben kötelességmulasztást, törvénysértést látott. Hangsúlyozta, ha a kormány meg akarja szüntetni ezeket a törvénysértéseket és biztosítani kívánja a maga számára a nemzet bizalmát, helyre próbálja állítani a klérus iránti tiszteletet, a vallás eszméjét, a polgárok békéjét és a vallásosságot, akkor együtt kell működnie a törvényhozással. Az uralkodóhoz címzett felirati javaslatban a vallás, az erkölcs és a törvényesség egységét látta megjelenni, ugyanakkor korlátok közé szorítja az egyházi vezetők önkényét is, s ezért azt teljes egészében pártolta. A lelkiismereti szabadságról kialakított véleményét 1844. június 21-én mondta el : „A lelkiismeret szabadsága alatt azt értem, hogy mindenki tulajdon vallását szabadon gyakorolhassa, és így ha a protestánsnak vallása megengedi, hogy elválás után új házasságra léphessen, nem látom át, miért tilthaná meg neki azt a római catholicus papság. Én meg akarván tartani a lelkiismeret szabadságát, a t. RR izenetét pártolom..." A korábbi „feliratra" érkezett királyi válasz ellen is június 22-én felemelte szavát. Abban ugyanis a reverzálisok kérdését polgári jogi szerződések elismerésével igyekeztek igazolni. Batthyány ezt már korábban is elutasította: „...bátor vagyok azt nyilatkozni m. Fő-RR! hogy ezen királyi válasz ollyat foglal magában, mint elfogadni a nemzet törvényhozó testületéhez illő nem volna, sőt elfogadni neki nem szabad, mit elfogadni a magyar törvényhozó testületnek örö-