Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

hanem ártatlanokról. Élesen bírálta a felsötáblát is, mert a középkor óta számtalanszor napirendre került kérdést elutasította. A kormánypárti véleményt, amely az 1542-es és 1550-es törvényekre hivatkozott, kemény hangon elutasította. E rendelkezéseket elavultaknak minősítette. Elismerte ugyan, hogy a konzervatívok közül néhányan tettek már az ellenzékhez közelítő lépéseket, de ezeket kevésnek tartotta. Kérte az uralkodónak küldendő felirati javaslat támogatását: „.. .ám tartsák meg, a kinek úgy tetszik, meggyőződésüket, mellyet én a magaménak most sem mondhatok, hogy ezen felírás végre rendeltetési helyére, a felséges Uralkodó atyai színe elébe eljuthasson: ne alkossanak többé hideg chinai falat a Nemzet és a Fejedelem közt." A felirati javaslatot Széchenyi, Eötvös, Teleki László, Batthyány Lajos is támogatta, s az végül mindkét táblán többséget kapott. Az új törvény megalkotása azonban a következő országgyűlésre maradt. 1840. május l-jén az országgyűlésen hirdették ki a császári kegyelmet. Ennek alapján május 10-én kiszabadult börtönéből Kossuth, 13-án az emberi ronccsá vált Lovassy László, aki ígéretes politikai pályáját tovább már nem tudta folytatni. Az időközben gyógykezeltetése miatt kiszabadult Wesselényi Miklós visszavonultságában is támogatta, tanácsokkal látta el Batthyányi. A megürült egyházi hivatalok jövedelmei tárgyában Batthyány Kázmér önálló véleményt nem alkotott. Zichy Ödön álláspontjához csatlakozott, aki az alsótábla javaslatát támogatta. Szerintük az önös érdekeket háttérbe kell szorítani, a közösségi, társadalmi érdekek védelmére pedig mindent meg kell tenni. A honosítás kérdését, mellyel kapcsolatos eljárás során a külföldi az uralkodó, illetőleg az országgyűlés döntése alapján eredeti hazájában élvezett társadalmi rangját Magyarországon is megkapta, nem tudta a hazafiságtól különválasztani. Az 1840. április 20-án tartott beszéde egyértelmű állásfoglalás: „Én ugyan általában véve barátja vagyok a hazafiak szaporításának, mert tudom, hogy azoknak minél na-