Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A POLITIKUS PORTRÉJA

Gondolkodása gyakorlatias volt, mely határozott elvi alapra épült. Cselekedeteit liberalizmus és nemzeti érzése hatotta át. A polgárosodás híveként az angol alkotmányos monarchiát tekintette mintának, de meg akarta őrizni a hagyományos magyar intézményrendszer értékeit. Közéleti tevékenységének kezdetét a mecenatúra jelentette, és ez egész pályafutását jellemezte. Politikai tevékenysége és nemzeti érzése elsősorban Nagy Károly és Vörösmarty Mihály hatása alatt bontakozott ki. Nagyobb lendületet Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos és Kossuth Lajos adott neki. Nyilvános politikai tevékenysége az 1839- 1840-es országgyűlésen indult, ahol - mint láttuk - a személyiségi jogokért szállt síkra. Az 1843— 1844-es országgyűlésen már a főrendi ellenzék egyik vezére. Tevékenységének köre kibővült. Bírálta a törvényhozó és végrehajtó hatalom egységét, követelte a szólásszabadságot, védelembe vette a vármegyerendszert, pártolta a magyar nyelvnek államnyelvvé tételét, a választójognak a nem nemesekre történő kiterjesztését, a városok jogállásának a rendezését. Erre az időre alakultak ki gazdasági elképzelései is. Kötelező erő híján az úrbériség felszámolását saját birtokain, polgári jogi szerződésekkel igyekezett megvalósítani. E tevékenysége, ha sorrendben nem is az első, de a legnagyobb mértékű az országban. Az ipar és a kereskedelem fejlődését a Védegylet támogatásával, annak elnökeként a valóságos szervezőmunkát — és amikor szükség volt rá — pénzügyileg is segítette, de részt vett a Gyáralapító Társaság tevékenységében is. Az utolsó rendi országgyűlés előtt részt vett az ellenzék párttá szervezésében, majd az ellenzéki követek megválasztására indított korteshadjáratban. Nagy szerepe volt Kossuth Pest megye követévé való megválasztásában. Az 1847- 1848-as országgyűlés során határozottan kiállt a kötelező örökváltság mellett.