Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

vesztettem, kellett, hogy magamra gondoljak és legalább egyéniségemet érvényre juttassam. Igaz, hogy jelenleg két szék közé esve, nem vagyok sem hús, sem hal. De mit jelent ez nekem, mivel a múltra nézve csak olyan hibát vethetnek szememre, melyeket fejem, de nem szívem követett el. Magam körül pedig csak kétségbeesést és nyomorúságot látok és azt, hogy bár szívemből szeretem hazámat, s javát akarom, még a legcsekélyebb szolgálatot sem vagyok képes neki tenni, de az emberiség ügyének sem. Bizony, más körülményekre lenne szükség, nagy fordulatokra, hogy kedvem támadjon arra, hogy mégegyszer azzal foglalkozzam, amit politikának neveznek. Nem titkolom azt sem, hogy meggyőződésem és érzelmeim a szabadság és azok mellett van, akik annak helyesen szabályozott és helyesen értelmezett fajtáját akarják." Szemere véleménye tehát helytálló, mert észrevette, hogy Batthyány gyakorlati politikai tevékenysége túlnőtt elvi elképzelésein. Az okot azonban nem a restségben, hanem a „szívben", a hazaszeretetben kell keresni, ahogy erről Batthyány is nyilatkozott. Becsvágyának hiánya is elfogadható. Később majd kiderül, hogy erre is van indoka: nem tündökölni, hanem használni akart. Hiányzott belőle a vezéri képesség, de egy ügyet az elsők között tudott szolgálni. Indokolatlannak tartjuk Kossuth gyanúját, hogy III. Napóleonnal szimpatizált, és tőle bármi formában támogatást fogadott volna el. A másik hír, amelyet Batthyány ellen terjesztettek, még súlyosabb volt. Egy Genfből kapott értesülésre hivatkozva Szemere tényként fogadta el, hogy Batthyány amnesztiát kért. Növelte a gyanúsítás súlyát, hogy jó barátok voltak. Batthyány Szemere 1852 nyarán született leányának keresztapja lett. A jó személyes kapcsolat ellenére Szemere féltékeny volt Batthyányék jobb anyagi helyzete és kiterjedt társasági kapcsolatai miatt is. Az amnesztia kérdésében növelte Szemere gyanakvását, hogy Batthyány e kérdésről sohasem beszélt. Szemere ezt úgy magyarázta, hogy barátja kerüli a témát. Az amnesztiakérés okát „házi kellemetlen-