Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

Bystrzonovskiét. Batthyány fellépését „hősies öngyilkosságnak" tekintette. A Teleki által várt visszacsapás elmaradt, az emigráció azonban Szemerét és Batthyányt kiközösítette soraiból. A párizsi emigránsok erről levélben tájékoztatták Kossuthot: „alulírottak benső megütközéssel olvasták Szemere Bertalan és Batthyány Kázmér volt minisztereknek az angol sajtó útján legközelebbről megjelent czikkeiket; de másrészről azonban azt hiszik, hogy az illy féle czikkek hírlapok útjáni czáfolgatása általában e tárgyak nyilvános vitatása jelen körülmények között csak ártalmas lehet. — Nehogy azonban a hallgatás [...] bárki által bele egyezésnek magyaráztassék, polgári kötelességüknek tartották kinyilatkoztatni, hogy a fenn említett czikkekben foglalt elveket a Kossuth Lajos - a nemzet által kormányzói hivatallal felruházott személyes politikája ellen intézett nézeteket részökről nem osztják s a fenn nevezett volt miniszterek ezen föl lépését határozottan rosszalják." Szemere más nézeteit is visszautasították. A Párizsban, 1852. február 13-án keltezett nyilatkozatot Pongrácz László, Kászonyi József, Irányi Dániel, Országh, Nyulasy, Rákosy Sándor, Szarvady Frigyes, Asztalos Sándor, Mednyánszky Cézár, Czecz János, Reményi Ede, Andrássy Gyula, Gorove István, Ivánkovics János, Seherr-Thoss Artúr, Szabó Imre és Szorkó J. írta alá. Teleki László másik jövendölése, a magyarügy népszerűségének a csökkenése is bekövetkezett. 1852 augusztusában már azt állapíthatta meg Teleki, hogy a magyarügy már nem áll az érdeklődés középpontjában. „Mindig féltem attól, hogy azok, kik Kossuthot megtámadják, ügyünknek ártanak. Ezt, fájdalom! nem akarták átlátni sem Szemere, sem Kázmér. Most már, félek tőle késő az elkövetett hibák felett tépelődni." Az emigránsok egysége megbomlott. Az 1850-es évek végén már csak nosztalgiaként emlegették azt a közös fellépést, ahogy Batthyányval és Szemerével szálltak szembe. Andrássy Gyula szerint Batthyány még ezután is kész lett volna Kossuthtól bizonyos megbízásokat elvállal-