Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

buli diplomáciai képviseleteknek a gyatra bánásmód megszüntetése érdekében. Szenvedtek sorsuk bizonytalanságától, rettegtek egy esetleges kiadatástól. A török kormány a kivezető utat a menekültek iszlám vallásra való áttérésében látta, ezt azonban Kossuth, Batthyány, Mészáros, Dembinszky és mások kereken megtagadták. „.. .múltunkat ily gyávaságot áruló tettel nem fogjuk beszennyezni" — jelentette ki Batthyány. Néhányan azonban éltek e lehetőséggel. Kossuth Vidinben rövidesen visszanyerte lelki egyensúlyát. Ismét felvette kormányzói címét. Egy, a magyarügy igazságát bizonyító és Anglia közbeavatkozását sürgető röpiratában fejtette ki elgondolását. A magyar trónt egy Koburg herceggel kívánta betölteni. Az ország Ausztriával bizonyos feltételek alapján szövetséget alkotna. Leuchtenberg herceg, a cár veje volt a másik jelölt. A még meglévő diplomáciai kapcsolatok további fenntartására sürgős intézkedést tett, Batthyány külügyminiszter ellenjegyzése mellett. A török kormány és - némileg a menekültek megkönynyebbülésére is — Ausztria nem kérte kiadatásukat, „csupán" internálásukhoz ragaszkodott. Beiram ünnepe után, Sumenban jelölték ki tartózkodási helyüket, de a hontalanok még nem tudták, hogy ez internálásukat jelenti. Vidint november 3-án Kossuth, Batthyány, a két Perczel az utolsó csoporttal hagyta el. Utvonaluk Lom — Pleven — Lovecs — Tirnovo - Targoviste érintésével vezetett a kijelölt tartózkodási helyre. Első állomásukon, egy Arcsar nevű török faluban, Batthyány tanácskozásra hívta Kossuthot, Perczel Mórt és a velük utazó Thomson angol újságírót. Arra gondoltak, hogy rövidesen egy európai háború robban ki, és a cselekvési lehetőségeket vitatták meg. Plevenben Batthyány levelezni kezdett Alessandro Montival, Piémont magyarországi követével, az olasz légió Gallipoliba távozott parancsnokával. Hozzá írt leveleiből a menekültek és saját problémái jól megismerhetők.