Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

legutolsó minisztertanácson nem mondták ki a kormány és Kossuth lemondását, s a nyilatkozatot ők alá sem írták — , levelet küldtek Görgeynek, Horváth, Csány, Vukovics és Aulich minisztereknek, és tiltakoztak a szerintük törvénytelen diktatúra ellen. Azt csak akkor fogadják el, ha a kormány egésze emellett dönt. A kormányzó lemondása nem jelenti a kormány lemondását is - jelentették ki. Görgeyt felhívták, tegyen jelentést a kormánynak, és a miniszterek siessenek Lúgosra, a további teendők megtanácskozására. A menekülőket azonban már nem sikerült összeszedni. Külügyminiszterként Batthyány a hazai eseményekről már az emigrációból, az 1849. október 2-án kelt „vidini levél" aláírójaként nyilatkozott utoljára. Kossuth e levélben nevezte először írásban is árulónak Görgeyt, aki hatalmát a feltétel nélküli megadásra használta fel. Kossuth közölte, hogy az államfői hatalmat ezért visszaveszi tőle. Fő gondja — írja — a komáromi vár biztosítása, mely ha hat hónapig tartja magát, a hazát megmentheti. Egy angol állampolgárságú megbízottat küldött Komáromba, akit teljhatalommal ruházott fel. Elképzelését angol garanciára építette, s ezzel az 1848-as alkotmány fenntartását remélte elérni. Az elképzelés mögött nem nehéz felfedezni többek között Batthyány nézeteit: az Angliába vetett hitet, a lemondás jogtalanságát, a kormányzói és a kormány hatalmának elvi fenntartását. A kísérlet eredménytelen maradt. Batthyány és a magyar korona Görgey táborába utazva Batthyány nem is sejtette, hogy a korona is „útitársuk". Szemere azt a kormány távozásakor nem hagyta Pesten, hanem Kossuth kívánságára magával vitte Szegedre. Naplója alapján ismerhetjük meg a korona sorsát és Batthyánynak ebben való szerepét. A korona-