Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

külföldi megbízottak. A magyar tárgyalófelek nem hangolták össze nemzetiségi politikai törekvéseiket, hanem a saját felfogásukat igyekeztek érvényesíteni. Csak az így született „megegyezésről" értesítették a kormányt, illetve Batthyány Kázmért. A megbékélésre a legnagyobb lehetőség ekkor a románokkal volt, akik kezdeményezőén léptek fel. Batthyány ezért május végén tárgyalásokat folytatott a fiatal román forradalmárral, Nicolae Bälcescuval. Kossuth is fogadta a román politikust, aki jó benyomást gyakorolt rá. Órült a román légió tervének és a konföderáció gondolatának. Gyors megegyezésre azonban nem lehetett számítani. Batthyány megértéssel fogadta Bälcescu ajánlatát. Szerinte a kormány jelentős engedményeket hajlandó adni, de ragaszkodott a magyar államnyelvhez és az ország területi egységéhez. Bàlcescu a kölcsönös türelmetlenségben és elfogultságban látta elsősorban a megegyezés akadályait. A magyarok a hódítás jogára, a románok őslakos voltukra hivatkoztak. A román nem meghódított nép, hanem nemzet akar lenni. Ezért Bälcescu ajánlotta, hogy bármi áron egyezzenek meg, mert különben mindkét fél az abszolutista ellenforradalom áldozatává lesz. A tárgyalások a szerbekkel is megindultak, de eredményt nem értek el. Június közepén Szerbiából Andrássy Gyula konstantinápolyi követ küldött jelentést. Arról számolt be, hogy ott különböző személyekkel tárgyalt, akik saját felfogásuk és érdekük szerint értekeztek vele. Perczel Mór megbízottja kereskedelmi tárgyalásokat is folytatott. Ugyancsak Perczel megbízásából tartózkodott Belgrádban Bystrzonowsky ezredes, Czartoryski herceg, a konzervatív lengyel emigránsok vezetőjének megbízottja. Tárgyalásai során a lengyel tiszt Perczel felhatalmazása alapján felajánlhatta Szerbiának a Vajdaságot, általános amnesztiát hirdetett, szavatolhatta a szerb tisztek rangját stb. Egy másik megbízott a magyar kormány nevében lépett fel.