Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

ge jellemű Dambourghy megbízólevelét is csak a fegyverletétel után mutatta be. Franciaországban Kossuth megbízása alapján Teleki László működött. Batthyány is kapcsolatot tartott vele, s mérnök tisztek toborzásával, angol úti okmányok beszerzésével bízta meg. Sikeresnek mondható kapcsolatot alakított ki a Szard királyság kormányával is. A világosi fegyverletétel idején magyarországi úti céllal már Törökországban tartózkodtak az Angelo Peroni őrnagy által említett lombard katonatisztek. Hazánkba azonban nem érkezhettek meg. Kevésbé ismeri olvasóközönségünk a kísérletet a cári Oroszországgal történő diplomáciai kapcsolatfelvételre. A magyar kormány szerette volna a cárt beavatkozási szándékától eltántorítani. Batthyány báró Beck Vilmára gondolt, aki azonban a megbízatást nem vállalta, maga helyett Thunes Adolfot ajánlotta. Benne viszont a kormány nem bízott meg eléggé. Szirmay Pált, aki korábban Bécsben Pulszky mellett dolgozott, rendelték mellé. Pétervárra indulásuk előtt mindkettőjüket bőven ellátták pénzzel, utasításokkal. A kevés fennmaradt adatból annyi nyilvánvaló, hogy Batthyányval megállapodtak a technikai kérdésekben is, őt azonban Szirmay minden bizonnyal félrevezette. Thunest az osztrákok elfogták, és húszévi fegyházra ítélték. Szirmay azonban megszökött, s Hamburgban, majd Angliában költötte el a rábízott pénzt. Sorsa a továbbiakban ismeretlen. Beck bárónő szerint az eredménytelenség nem lepte meg a megbízókat. Az egész vállalkozást egyszerű kísérletnek tekintették, amely elsősorban Batthyány Kázmér lelkiismeretének megnyugtatására szolgált. Batthyány feladata volt, hogy tájékoztassa az európai nemzeteket Ausztria kegyetlen fellépéséről a magyar hadifoglyok ellen. Pulszkynak küldött egyik levelében ezért ír például a Batthyány Lajos életét fenyegető veszélyről, Haynau kegyetlenségéről, mely még a nőket sem kímélte.