Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

Minisztersége Kossuth számára — származása és nevének külföldön is elfogadható volta, szilárd jelleme és megbízhatósága miatt — fontos lehetett. E levélben azonban hivatalának mielőbbi betöltését a függetlenség ügyével és az ezzel összefüggő nemzetközi kapcsolatfelvételekkel indokolta. A felkérés halaszthatatlanságát bizonyítja Kossuth április 20-án kelt újabb levele, melyben sürgeti az igenlő választ. „Azon reményben tehát, hogy ezen kérésemet megtagadni nem fogja" — írta, kinevezte már a Délvidék új kormánybiztosát is. Ez a kinevezés azonban csak Batthyány igenlő válasza esetén lépne érvénybe. Ellenkező esetben továbbra is kormánybiztos maradna. Batthyánynak az április 25-én kézhez vett sürgetésre adott válaszát nem ismerjük. Ha figyelembe vesszük, hogy Kossuth május 2-án már bejelentette a nemzetgyűlésben a kormány tagjainak kinevezését, akkor személyes döntése néhány nappal korábban történhetett. Az új külügyminisztérium jogállása a Batthyány Lajos vezette kormánynak a király személye mellé rendelt minisztériumától eltérően alakult. Kossuth javaslata szerint ez utóbbi a Függetlenségi Nyilatkozattal megszűnt, helyébe az állam külügyeinek igazgatására a külügyminiszter (külügyminisztérium) lépett. Az első modern értelemben vett magyar külügyminisztérium a Szemere-kormány keretei között jött tehát létre, az első független magyar külügyminiszternek pedig Batthyány Kázmér tekinthető. Batthyány a kereskedelmi tárcát is vezette. A hivatali esküt Kossuth, „Magyarország első hivatalnoka" és a kormány tagjai a főrendiház és a képviselőház együttes ülésén, május 14-én tették le. Kossuth eskütétele és beszédének elhangzása után következtek a miniszterek. A nemzetgyűlés jegyzője által mondott szöveget ismételve, esküjüket Kossuth „kezébe" egyszerre tették le: „Én (gróf Batthyány Kázmér) esküszöm : a nemzet füg-