Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

rezze le, és mentse fel őket a határőri szolgálat alól. A kerületet Bács megyéhez csatolják, és követválasztási jogát a megye választókerületeként érvényesítse. Amnesztiát Kossuth nem engedélyezett. Batthyányt felhívta egy, az egész kerületet megvizsgáló törvényszék alakítására. Kossuth a felmentési kérelemre is ekkor adott választ: „...Én Gróf főispán úrban azok között kik szegény elárult hazánknak a vészek perczeiben is mindig hű — és minden áldozatra kész fiúi maradának - egyikét tisztelem azoknak kik — bölcs belátás, szilárd akarat — férfias elszántság — s csüggedetlen buzgóság által igen sokat tevének ahhoz — miszerint a magyar nemzet ma innepeinek legnagyobbikát legdicsőbbikét - a függetlenség napját ülheti — és ezért — Én Gróf főispán urat a Nemzetgyűlésnek ma meghozandó határozata után - arra fogom felkérni - miszerint az újan alakítandó kormányban egy helyet különösen a külügyminiszterséget elfoglalni méltóztassék." Kossuth levelének vétele előtt Batthyány figyelme április 12-én ismét a Dunántúl felé fordult. A „Fel fel lelkes Túl a dunai nép!" megszólítású kiáltványában a leigázott Dunántúl lakosságának szenvedéseit, várható megpróbáltatásait vázolta fel. Rámutatott arra, hogy az elfogott honvédeket és a fiatalságot Olaszországba viszik, az otthonmaradottak pedig még súlyosabb elnyomás alá kerülnek. Beszámolt a sikeres tavaszi hadjáratról, majd felszólította a lakosságot, küldje hozzá fiait, hogy a várható dicsőség részesei lehessenek. Az országot képesnek tartotta a sikeres harc folytatására. Felszólította Eszék egykori védőit is bűnük jóvátételére. A majdani dunántúli hadműveletek idejére a lakosságot felkelésre, az ellenség nyugtalanítására, közlekedésének megnehezítésére buzdította. A Dunántúlról származó információiról Kossuthot is tájékoztatta. Úgy vélte, hogy az ellenség letenné a fegyvert, ha egy magyar sereg megtámadná. A nép megunta az elnyomást, robotolást, adóztatást. Sürgette a dunántúli hadmű-