Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

mindkét partja mentén végezzen kitöréseket, mert így válhat a dunántúli haderő segítőjévé. Ne a honvédséget, hanem a sorkatonaságot vesse be a harcokba. A megbízhatóbbak maradjanak a várban. A védelem központját Eszéken megszervezve, Batthyány minden állami tulajdont, pénzt, iratot, sót és hadieszközt a várba rendelt. Az élelmiszerrel történő ellátásra Eszék városával szerződést kötött. Közben azonban a tisztek közül néhányan ismételten lemondtak. Wels őrnagy, az 51. zászlóalj parancsnoka betegsége miatt eltávozott, a 41. zászlóalj parancsnoka, Wouwermans őrnagy ellen pedig vizsgálat folyt. Időközben megérkezett Földváry ezredes, aki tiszteket kért erősítésül. Nem volt kellő mennyiségű puskapor sem. A súlyosodó gondok ellenére 1849. január 14-én Batthyány még derűlátó volt. Baranya, Somogy és Tolna még tartotta magát, és remélte, hogy a vár „...erős sánczai mögött a magyar ügy ármányos erő megostromlása ellenében is állni s győzni fog". Pénzügyi gondok is növelték nehézségeit. Kossuth csak 100 forintos bankjegyeket tudott küldeni. Az aprópénzhiány zavarokat okozott. Ennek elkerülésére Eszéken kis címletű pénzjegyeket nyomattak és használtak. Tiszteket azonban nem tudott Kossuth küldeni : „.. Jó tiszteket kér méltóságod. Ez a legnagyobb baj. Ha hazánk elveszne, a tisztek vesztik el. Ez irtózatos. Legtanácsosabb jó altisztekből kinevezni. Mire méltóságod valamint a törzstiszti kinevezésekre is felhatalmaztatik." Batthyány jogköre ezzel teljessé vált. Már nemcsak főispánként, országos kormánybiztosként, seregvezérként tekintettek rá, hanem a katonai közigazgatás helyi feladatait is rábízták. Batthyány válasza január 20-án: a haza bízhat benne, ami tőle telik, azt meg fogja tenni érte. Felcsillant az egyetlen komolyabb erősítés lehetősége, a Nemegyei őrnagy vezette portyázó, mintegy kétezer főt kitevő, néhány ágyúval is rendelkező alakulatnak a várba való érkezése.