Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

ütegből álló osztag elől az ellenség visszavonult. A hátrahagyott őrség lefegyverzése után a hajó elindult és Pestre szerencsésen megérkezett. Kossuth a gerillaharctól remélte az ország függetlenségének a megvédését. Egy ilyen irreguláris egység alakítását Eszék körül igen hasznosnak tartotta, s megszervezéséhez adatokat kért az eszéki vár személyi állományáról. Javaslata így szólt: „...Tegyen mindent amit jónak lát." Következő levelében azonban már meglepetését fejezte ki. A remélt kétezer puska helyett ugyanis csak ezer érkezett Pestre. Arra gondolt, hogy a tartalékból 2189 újoncot szerelnek fel. Kérte, hogy ezeket fegyverestől szállítsák Budapestre. Velük a meglévő zászlóaljakat egészítik ki. „A Fegyver itt életkérdés" — írta. A történtek tisztázására Batthyány Kázmér tájékoztatta Kossuthot a Baranyára kivetett és ott kiállított újoncok számáról. E szerint Baranyában kiállítva 3659 fő Pécs városában 238 fő Összesen: 3897 fő Ebből állították fel a 36. honvédzászlóaljat 1308 főt Az 52. Ferenc Károly sorezred kapott 400 főt maradt: 2189 fő A fennmaradó létszámban szerepelnek a baranyai önkéntes nemzetőrök is. Kérte együtt tartásukat és 881 fő további sorsának az eldöntését. A hadügyminisztériumot informálta az őrség állományáról, amely 8 Zanini-, 2 Sándor-, 2 Vasaezredbeli sorgyalogosszázadból áll. Tolnából egyszázadnyi Hunyady-gyalogost és ugyanannyi honvédet kapott. Őket a felsővárosba irányította, a pécsi 36. zászlóaljat pedig az alsóvárosba. Utóbbiakat felfegyverezte, de kiképzésük még nem történt meg. Tüzéreket Pestről és Péterváradról kapott, a lovasságra vonatkozó kérelmét azonban még mindig nem teljesítették.