Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 2. Az alkotmány megjelenéséig tartó szakasz 1945-1949 - 2/b. Diktatórikus szervezés a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorlatában az 1946/47-es és 1947/48-as tanévekben

Az alsószentmártoni állami délszláv tanítási nyelvű iskolába „románul" beszélő, horvátul is tudó - szüleik által délszlávnak minősített - cigány iskolakötelesek iratkoztak be. Eldönteni kérte a tanfelügyelő, fenntartsák-e részükre az új iskolát? Tény, hogy már korábban is kérték a délszláv nyelvű oktatást, de ennek kevés a gyakorlati értéke, mert gyermekeiket ruha és cipő hiányában alig járatják iskolába. A kiküldött szerződéses állami tanítónő a beiratással kapcsolatos incidensről panaszt nyújtott be. A r. kat. lelkész a beriatást azzal a megjegyzéssel hirdette ki a szószékről, hogy a szülők lelkiismeretére bízza, gyermekeiket vallásos vagy istentagadó szellemben neveltetik. A községi altiszt is úgy dobolta ki a beíratási felhívást, hogy aki a gyermeket a délszláv iskolába iratja, az többé az „ő iskolájukba" már nem iratható be. Csak cigánygyerekeket Írattak be. A felkavart indulatokra tekintettel a tanfelügyelő azt javasolta, hogy a „Front" név szerint jelölje meg, kik azok, akik a délszláv iskolába kívánnak beiratkozni. Németiben egy magyar anyanyelvű tanulónak a délszláv nyelvű oktatásra történt jelentkezése okozott gondot. A tanfelügyelő elvi akadályát ennek nem látta, nemzetiségi területeken ez régi hagyomány, gyakorlatilag azonban megoldhatatlan, mert a délszláv tannyelvű iskolába a kérelmező nem iratkozott be. Felmerült a kényszerbeiratás kérdése is. Nehézséget jelentett a szülők iskolaválasztási jogának a biztosítása. Megoldásnak a tanfelügyelő a községi elöljáróságok közbenső intézkedését tartotta. A szülőket az elöljáróság idézné be nyilatkozattételre. Ha ezt megtagadnák, akkor gyermekük oda lenne beiratható, ahová a délszláv anyanyelvű iskolakötelesek többsége jár. Kérte azt is, hogy a mohácsi állami délszláv iskolát ne önálló iskolaként, hanem az állami iskola tagozataként működtessék. Javasolta továbbá a tanfelügyelő, hogy az 1200/1946. V. K. M. sz. rendelet 14. §-a szerinti oktatást, a nemzetiségi nyelv tantárgyként oktatását az alább felsorolt iskolákban továbbra is hagyják meg, illetőleg kezdjék el azokban, ahol eddig még nem történt meg bevezetése: Alsószentmárton r. kat.; Áta, Belvárdgyula, Kásád, Kátoly, Kökény, Magyarsarlós, Mohács-Belváros, Mohács-Külváros r. kat. ; Nagykozár állami, Németi, Pécsudvard, Pogány, Püspökmárok, Szalánta, Személy, Szőkéd, Versend r. kat. A felsorolt iskolák közül Belvárdgyulán az előző tanévben már folyt a 14. §. szerinti oktatás, de az oktatást végző tanítónőt áthelyezték. A 18 főnyi „délszláv anyanyelvű" iskolakötelesre tekintettel, a beíratási eredményektől függetlenül a 14. §. szerinti oktatást a kiküldött állami tanítók bevonásával biztosíthatónak látta.

30 Az 1946/47-es tanévben végzett további szervezést a következőkben foglalhatjuk össze. A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja Délszláv Tagozatának kí-