Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 2. Az alkotmány megjelenéséig tartó szakasz 1945-1949 - 2/b. Diktatórikus szervezés a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorlatában az 1946/47-es és 1947/48-as tanévekben

annak ellenére, hogy diktatórikus jellege kifogásolható. Diktátuma azonban nem sokban tért el a gyakorlatban kialakult spontán helyzettől, inkább csak legalizálta azt. A központi rendelet szó szerinti betartására nem is volt lehetőség. A horvát (sokac) nyelvterületen a szülők nem kívánták a teljesen anyanyelven történő oktatást, de ennek nem voltak meg a feltételei sem. Nem állt rendelkezésre kellő számú szakképzett pedagógus és hiányzott a tananyag. Nem oldották meg az elhelyezési kérdéseket sem. A magyar nyelvű oktatás keretében az anyanyelvnek rendes tantárgyként történő oktatása ugyanakkor több helyen visszalépést jelentett volna. Az 1945/46-os tanév a február l-re kialakított keretek között fejeződött be. 2/b. Diktatórikus szervezési módszerek a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorlatában az 1946,147-es és 1947/48-as tanévekben A délszláv nemzetiségek anyanyelvi oktatása érdekében élénk tevékenységet folytatott a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja. Először adatszolgáltatási igénnyel léptek fel, majd lapjukban közzétették kívánalmaikat is. A 330/1946. M. E. számú rendelet megjelenését megelőzően a Délszlávok I. Országos Konferenciáján, Mohácson 1945. december 3-án követelték a nemzetiségi oktatás rendszerének megváltoztatását. Azokban a településekben, ahol a lakosságnak több mint a felét valamelyik délszláv nemzetiséghez tartozók alkották, teljesen anyanyelven történő oktatást, ahol a lakosság felénél kevesebben voltak, ott az anyanyelvnek tantárgykénti oktatását kérték. A tanítóhiány pótlására gyorsított tanítóképzést, ugyanakkor Mohácson és Baján tanítóképző, illetve gimnázium felállítását igényelték. A front képviselői 1946. február 8-án megkeresték a vallás- és közoktatásügyi minisztert és előadták elképzeléseiket: minden nemzetiségi iskolát az állam tartson fenn, a tanítás anyanyelven folyjon, a magyar nyelv rendes tantárgy legyen, a szülőket pedig a beíratáskor ne szavaztassák. A delegációt fogadta a miniszterelnök is, akinek hét pontból álló memorandumot adtak át. Követelték, hogy a délszláv lakosság kapjon alap-, szak-, közép- és tanító iskolákat, mindenfajta szavazás, bizottság és más procedúrákat mellőzzenek. Minden iskola állami legyen. A tanítóképzés és a tanítás mielőbb induljon be és az antifasiszta front kapjon javaslattételi jogot a tanítók és a tanulók személyét illetően. Magyarország kérje Jugoszláviát, a most induló tanítóképző kurzus befejezéséig működő tanítók küldésére. Elismeréssel szóltak a miniszteri rendeletről, melyben Baranya, Bácska, Somogy és Nyugat-Magyarország több iskolájában történt intézkedés az anyanyelvi tanítás megvalósítására. A front délszláv tagozatának kérésére a miniszter - most már saját hatáskörébe vonva az ügyet - új délszláv tanítási nyelvű állami elemi népiskolák,