Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 2. Az alkotmány megjelenéséig tartó szakasz 1945-1949 - 2/a. A nemzetiségi oktatás újrakezdése, helyi és központi szervezése az 1945/46-os tanévben

nyelvű oktatást fogják kérni. Célszerűnek látta a lakosság kívánságának megfelelően eljárni, ami a legtöbb helyen az anyanyelvi és szülőföldismereti tárgyak anyanyelven történő tanítását jelentette. E tanítási mód mellett szerinte a népi kultúrához ragaszkodó nemzeti öntudat kellő ápolásban részesült, ugyanakkor a magyar nyelvű oktatás sem korlátozódik a 68 800/1945. V. K. M. számú rendelet 1. §-a szerinti szűk keretre. Elgondolása a rendelet adta két lehetőség (teljesen anyanyelvű oktatás, ahol a magyar nyelv rendes tantárgy, illetve a magyar nyelvű oktatás, ahol az anyanyelv külön tantárgy) között helyezkedik el és az igazgatási területen hosszú ideje már bevált. Az elért eredményről január 29-én számolt be. Baranyában 11, Somogyban 3 tanító áthelyezésével az oktatóhiányt megoldotta. Külön gondot fordított arra, hogy az áthelyezettek a nyelvet közismerten és bevallottan ismerjék. Ismertette a szervezőmunka során szerzett közvetlen tapasztalatokat, a szülők megnyilatkozásait. Nem mindenütt voltak hajlandók gyermekeiket az anyanyelvi tagozatokba járatni. A tanfelügyelők szóbeli jelentése szerint továbbra is a magyar tagozat keretén belüli oktatáshoz ragaszkodtak. A miniszter döntését kérte arról, hogy milyen gyakorlatot folytasson abban az esetben, ha a tankötelesek szülői, kényszer és befolyásmentesen, írásban, tanúk jelenlétében kijelentik, hogy gyermekeiket továbbra is kizárólag magyar nyelvű oktatásban kívánják részesíteni. Ha emiatt a „szláv" anyanyelvű tanulók száma az anyanyelvi tagozatban a tizet nem éri el, a tagozat ennek ellenére fenntartandó-e? A főigazgató szervezőmunkája eredményeként Baranyában 24, Somogyban 5 nemzetiségi anyanyelvet oktató népiskola működött, illetőleg kezdte meg működését 1946. február l-jén. Mindenütt, ahol valamelyik „délszláv anyanyelvhez" tartozó tankötelesek száma a tanfelügyelők által megküldött adatok szerint a tizet meghaladta, az anyanyelvi oktatás kötelező jelleggel megvalósult. Közvetlenül a saját kezdeményezésű szervezőmunka befejezését követően megjelent a korábban már előre jelzett miniszteri rendelet. A 330/1946. M. E. számú rendelet végrehajtására 1946. február 15-én kiadott 1200/1945. V. K. M. számú rendelet a beiratkozásokat még a folyó tanévben elvégeztette. A gyakorlati szervezőmunka érdekében, az egységes jogszabályi értelmezésre és végrehajtásra a főigazgató a tanfelügyelők részére utasítást adott ki,

18 melyben minden lényeges elvi és eljárási kérdésre kitért: a) Elkerülni szándékozott minden olyan akadályt, amely a kötelező jellegű nemzetiségi oktatást késleltetné, akadályozná. Akadálynak tartotta - a korábbi tapasztalatok alapján - a „helyi tényezők" magatartását. Véleménye szerint a meghiúsulás nemcsak nemzetiségi sérelmet jelent, hanem megkérdőjelezheti a magyar nemzeti kormány