Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

I. Bevezetés

Vizsgálatunk a Délkelet-Dunántúlra terjed ki, ahol a magyar, német, horvát (sokac, bosnyák) és szerb etnikum együttélése az általánostól eltérő jegyeket is tartalmaz. Ugyanakkor még egy olyan nagyságrendű egységet képez, amiből már a nemzetiségi oktatás országos jelentőségű eseményei is megfigyelhetők, sőt az itt élők figyelembe vétele nélkül ilyenek nem is történhetnek. Figyelem­mel kísérhetjük egyúttal a nemzetiségi egyén: szülő és gyermeke, az iskola, a település és egy-egy nagyobb közigazgatási egység tevékenységét is. Fényt deríthetünk a nemzetiségi lakosság egyéni és csoportérdekeire, kielégítésük lehetőségeire és módjára. Vizsgálati módszerünk még eléggé analitikus lehet, de módunk nyílik bi­zonyos fokú általánosítás elvégzésére is. Eljuthatunk a nemzetiségi egyéntől a településeken, közigazgatási egységeken, az egyes nemzetiségek helyzeté­nek megítélésén keresztül a nemzetiségekkel történő együttélés jellemzéséhez. E módszer segítségével lehetünk alaposak és tényszerűek. A szintetizálás eredményeként így valósíthatjuk meg a társadalmi méretekben való gondol­kodás követelményét. Az analitikus módszert az összehasonlító módszerrel egészítettük ki. Az összehasonlítás az egyes települések, kisebb tájak és körzetek, járások és me­gyék tevékenységére, illetőleg az országos adatokra terjed ki. Az időbeni összehasonlítás a Horthy-korszakig nyúlt vissza. Széles körben jutott szóhoz a statisztikai módszer a lakosság anyanyelvi és egyéb demográfiai jellemzőit illetően. Az oktatás-statisztikai adatközlések rendszeressé válásáig szórványadatokból, 1963-at követően teljes adatsorok­ból építkeztünk. A grafikus módszert az iskolahálózati térkép képviseli. Él­tünk a szociológiai módszer adta lehetőséggel is, amit az életút- és oktatás­történeti interjúk képviselnek. Munkánkat mindenkor az indukatív módszer, az egyesből az általánosra való következtetés jellemezte. A vertikális áttekintés mellett horizontálisan is vizsgálódtunk. Áttekintet­tük az elméleti és a gyakorlati nemzetiségpolitikát ,a jogszabályfejlődést, a nemzetiségi oktatás elméletének a fejlődését, az oktatási és történelmi irodal­mat, a gyakorlati szervező tevékenységet, az elért mennyiségi és minőségi eredményeket, melyek egybevetésével tanulmányunk végén általánosított megállapításokhoz jutottunk. Munkánkhoz nagyrészt levéltári forrásokat használtunk, elsősorban a Pé­csi Tankerületi Főigazgatóság, illetőleg Baranya, Somogy és Tolna megyék tanfelügyelőinek iratait. Széles körben használtuk az 1950-ben megalakult megyei tanácsok oktatásigazgatási szerveinél keletkezett iratokat, a végre­hajtó bizottságok és a tanácsülések jegyzőkönyveit, illetőleg határozatait. Ezek között megtalálhatók az illetékes minisztériumok és miniszterek utasí­tásai, egyéb rendelkezései, valamint az ezekre adott jelentések stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom