Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/c. Beiskolázási eredmények

A délszláv tankötelesek nemzetiségi iskolába iratkozásának aránya: 6993 X 100 8645 A német tanulóké: 38 776 X 100 = 80,9%. 38 397 = 101,0% Együtt: 6993 4- 38 776 X 100 — = 97,3%. 8645 + 38 397 A számítás alapján egyértelmű, hogy már az 1960-as népszámlálás nemzetiségi anyanyelvi adatai elszakadtak a nemzetiségi tanulók számszerű adataitól. Sokkal több tanuló járt nemzetiségi iskolába, mint ahogy az a népszámlálás anyanyelvi eredményeiből következhetne. A nemzetiségi tanulók által reprezentált nemzetiségi kulturális igényű népesség száma a népszámlálás anyanyelvi eredményeit többszörösen meghaladja. Ilyen értelemben tehát a nemzetiségi anyanyelvűek oktatási igénye magasan kielégítettnek lenne tekinthető. Az oktatási igényt azonban, a tapasztalatok alapján is bizonyítottan, nem lehet a népszámlálás politikai töltettel korábban károsan befolyásolt anyanyelvi bevallás készségéhez igazítani. Ennek felismerése és a két fogalom egymástól történt szétválasztása a gyakorlati szervezés során, egyik legkomolyabb eredménye a megye nemzetiségi oktatáspolitikájának. A felismerés és a gyakorlati végrehajtás között több év is eltelt, mire a legutóbbi szervezési periódus idejére a minősítéssel megállapított igényeket a németeknél teljesen, a délszlávoknál túlnyomó részt kielégítették. Az 1960-ig végzett szervezések eredményeként a nemzetiségi igényű tankötelesek több mint fele már nemzetiségi iskolába járt. A következő évtizedben az iskolahálózat stagnálása mellett, illetőleg annak némi szűkülésével a beiskolázottak aránya is csökkent, 1970-re már nem érte el a fent említett érdekelteknek a felét sem összességében. A beiskolázás romlása lényegesen a németeknél következett be. A csökkenés egyik oka a városba költözési hullám, amely a nemzetiségi kulturális igényű lakosságot éppúgy érintette, mint a magyarokat. Olyan helyre költöztek, ahol nemzetiségi jellegük elhalványult, és nemzetiségi iskoláztatásuk igényként nem jelentkezett, vagy nem is jelntkezhetett nemzetiségi iskola híján. Természetesen nemcsak az iskolakérdés hatott ebben az irány-