Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)
II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/a. A párt- és állami szervek kettős irányítása 1972-1978
de ezzel sok tanuló nem rendelkezett. A családok nagy részében otthon is magyarul beszéltek. Olyan szókincsük, melyre a tankönyvek épülnek, nincs. Tolna megyében ugyanezt az elemzést 1977-ben végezték el. 109 A helyzetleírás szerint az 1977/78-as tanévben a 24 nyelvoktató iskola 148 tanulócsoportjában 2780 tanulót oktattak. A tanulók 85%-a osztott tanulócsoportban végezte munkáját. A körzetesítések következtében kialakított osztott tanulócsoportokba járó 2360 fő 70%-a alsó tagozatos. Az iskolák 75%-a csatlakozó órában tanítja a nyelvet. A körzetesítésnek a hatását nem tartják egyértelműen jónak, bár elismerik, hogy a személyi és a tárgyi feltételek azóta sokat javultak. Az 1967/68-as tanévben 27, az 1971/72-esben 36, az 1977/78-asban már 48 nevelő végezte a német nyelv oktatását. A körzeti iskolákban általában 2-5 nevelő oktatja a német nyelvet (Gyönkön), de a személyi feltételek még nem oldódtak meg Bonyhád II., Tolna I. iskolájában. Előfordul, hogy az órák több, mint 50%-át képesítés nélküli nevelő tartja. A 48 nevelőből 18 fő rendelkezik a megfelelő végzettséggel. A nyelvoktatást végzők 90%-a pedagógiai képesítésű. Ezeknek mintegy háromnegyed része német gimnáziumban szerzett nyelvtudással rendelkezik, ami rendkívül változatos szintet mutat. Szükségük lenne felsőfokú képesítésük megszerzésére. Ekkor hárman jártak a pécsi Tanárképző Főiskola tagozatára. Kedvező változáson mentek keresztül a tanulócsoportok. A körzetesítés előre haladásával egyre emelkedett az osztott csoportokban tanulók száma. 1975-ben még Gyönkön is osztatlan csoportokban tanítottak. 1967/68-ban 60, 1971/72-ben 91, 1977/78-ban 148 a számuk. Utóbbiból 92 a körzeti iskolákban működött. Jobb a körzeti iskolák tárgyi felszereltsége, több német szakos nevelő került egymás mellé, így szakmai gondjaikat megoszthatták egymással. Kedvező eredménynek számít a kistelepülések bekapcsolódása, ahol eddig nyelvoktatást nem végeztek: Zomba körzete, Nagymányok, Németkér. Hátrányos helyzetet teremtett viszont a szaktantermi rendszer kialakítása, amely ugyan az oktatómunka hatékonyságát növelte általában, de nem a német órákét. A megyében ugyanis sehol sem alakítottak ki német szaktantermet. A legjobb megoldás még az, amikor az orosz szaktanteremben tartják a németórákat is, és a német szakos is kirakhatja az egyik falra a táblázatait és szemléltetőképeit. Biológiai szaktanteremben is tartottak már német órát. Előfordult, hogy az alsó tagozatot követően a német oktatás megszakadt (Pári, Pincehely). Rangsor alakult ki a tantárgyak között. A humán tárgyak általában háttérbe szorultak. A tanteremhiány miatt marad a csatlakozó órák lehetősége, amely sem a gyerekek, sem a nevelő érdekeit nem szolgálja. Pakson például a nevelő minden reggel 7 órakor kezd, utána 4-5 lukas órája van, majd délután is tart
