Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

I. Bevezetés

Moravek Endrének az 1946 tavaszán történt újjászervezés adott alkalmat. Az újabb jogi rendezés szükségességét indokolta. A nemzetiségi oktatást az állam feladataként fogta fel. Másutt a Teleki Pál-féle alapvető nemzetiségi jogokat, köztük az anyanyelven történő oktatást és a szabad iskolaválasztás jogát hirdette. Az esetleg fellépő sovinizmus elkerülése érdekében felfogása gyakorlati megvalósítását látta célszerűnek.

2 A Vallás- és Közoktatási Minisztérium Általános iskolai Főosztálya keretei között létrejött nemzetiségi önálló ügyosztály vezetőjeként - 1948 után - Arató Endre határozta meg cikkeiben az általa vezetett osztály feladatait, miután áttekintette nemzetiségpolitikánk fontosabb fordulóit és ebben elhelyezte az 1945 utáni jogszabályi fejlődést és a gyakorlati életben felmerült gondokat és eredményeket. A nemzetiségi iskolahálózat kiépítésével az elnemzetlenítést látta megakadályozhatónak. A tartalmi munka céljának a magyar általános iskolákkal történő lépéstartást nevezte meg. Ellentmondást látott az általános iskolák szervezése és a nemzetiségi anyanyelvű népiskolák létrehozása között, ami a tanulmányi színvonalban is jelentkezett. A nemzetiségi oktatásnak a társadalomban betöltött helyét, szerepét és pedagógiai eszközeit elméleti síkon először Arató Endre elemezte, sajnos rossz időben, 1950-ben, mert további feltárásra, illetőleg közlésre már nem volt módja. Munkájára az „ötvenes évek" ideológiája nyomta rá a bélyegét. írásából következik, hogy a nemzetiségi jogokat szűken, kulturális jogként fogták fel és ez alapján kapott a nemzetiségi iskoláztatás lehetőséget. A nemzetiségi iskola célját olyan új típusú, szocialista emberek nevelésében látta, akik már nem hajlandók a túlvilági élet reményében a földön kizsákmányoltként élni. A létrehozandó iskolahálózat csak formájában nemzeti, tartalmában minden szocializmust építő nép tulajdona. Mindez azt jelentette, hogy a nemzetiségi oktatás tartalmában nem szerepeltek egyedi jegyek, hanem nemzetiségi nyelven végzik az internacionalista nevelést. A cikk hangvételén érződik a politikai hatalomtól való erős függés, a védekező álláspont, amely már az eddig elért eredményeket igyekszik óvni.

3 A nemzetiségi oktatást tárgyaló tanulmányok sora itt hosszú évekre megszakadt, csak 1966-ban került az MSZMP Társadalomtudományi Intézete kutatási tervébe, de nem speciálisan, hanem a magyarországi nemzetiségi kérdés teljeskörű vizsgálatának részeként. E munka során készítette el Kővágó László, a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának vezetője vitaindító tanulmányát, amelyben az oktatásügyről is markáns helyzetelemzést adott. A bekövetkezett visszaesésről kimutatta, hogy az nem véletlenszerűen, hanem általános tendenciaként következett be. Kijelentette, hogy Magyarországon egyetlen megoldatlan, vagy rosszul megoldott nemzetiségi probléma van, mégpedig a nemzetiségi oktatás. A probléma felvetése után, 1971-ben vállalkozott Kővágó a nemzetiségi oktatás feladatának és céljainak elvi igényű megfogalmazására. Alapgondolata szerint a nemzetiségi iskolák célja, oktatási és neve-